A tetőn maradt szag

A keleti vámraktárnál hajnalra elhallgattak a szirénák. A rendőrök lezárták az épületet, elszállították a konvoj őreit, majd megkezdték a gyémántok és a kötvények leltározását. A hivatalos jelentés szerint a rablók nyom nélkül eltűntek. Vale gondoskodott róla, hogy senki ne kérdezze túl hangosan, hogyan.

GRO emberei napkelte előtt tértek vissza a szemközti épület tetejére. Byte szerint innen figyelte őket az a hosszú kabátos alak, akit a vámraktár egyetlen sértetlen kamerája rögzített. A betonon nem maradt használható cipőnyom. A korlátot letörölték. A közeli tetők kameráit pontosan tizennyolc percre kapcsolták ki.

– Aki itt állt, nem sietett – mondta Raven. – Tudta, hogy senki nem néz felfelé.

Nico a tető pereménél guggolt. – És azt is tudta, mikor kell eltűnnie.

G-Dog közben nem a korlátot vizsgálta. A fekete pitbull lassan haladt a szellőzők között, orra néhány centire a betontól. Vastag aranylánca halkan koppant a mellkasán. Egyszer megállt egy rozsdás antenna mellett, aztán továbbment. A tető túlsó végében hirtelen megmerevedett.

A kavicsok között egy keskeny fekete szíj feküdt. Alig volt hosszabb egy tenyérnél. Az egyik végén friss szakadás, a másikon különös, fémből készült csat. Byte kesztyűben emelte fel.

– Optikai eszköz vállpántja lehetett – mondta. – Sorozatszám nincs rajta. Gyártói jelzés sincs.

G-Dog közelebb lépett, egyszer megszagolta, majd azonnal a tetőlejáró felé fordult.

Nico felállt. – Megvan neki.

– Ennyi eső után? – kérdezte Vale.

G-Dog a nyomozóra nézett, mintha sértésnek venné a kérdést.

– Inkább ne kételkedj benne – mondta GRO. – Legutóbb is ő találta meg a kijáratot, amit te nem.

Elindultak lefelé. G-Dog nem várt utasításra.

A városon át

A nyom először a kikötő mögötti szűk utcákon vezetett végig. G-Dog nem egyenes vonalban haladt. Megállt ajtóknál, szemetesek mellett és olyan parkolóhelyeken, ahol már nem állt autó. Kétszer elveszítette a szagot, majd mindkétszer egy másik utcasarkon találta meg újra.

Az ismeretlen legalább három járművet váltott. A tetőről gyalog távozott, egy sikátorban motorra ült, később pedig olyan autóba szállt, amelyet a városi kamerák rendszám nélkül rögzítettek. Byte a felvételeken csak az útvonal darabjait látta. G-Dog az összeset.

Nico mellette ment, kezében laza pórázzal, amelyet egyszer sem kellett megfeszítenie. Nem irányította a kutyát. Csak távol tartotta tőle az embereket és az autókat.

– Mióta tud ilyet? – kérdezte Vale.

– Mióta az utcán minden szag azt jelentette neki, hogy ennivaló vagy veszély – felelte Nico.

– Kiképezték?

Nico elmosolyodott. – Az utca. Ugyanaz, amelyik engem.

A nyom végül elhagyta a kikötőt, átvágott a régi munkásnegyeden, majd Grimora északi vasúti területén ért véget. Egy elhagyott csomagelosztó állt előttük. A hosszú téglacsarnok fölött kifakult betűk hirdették egy húsz éve megszűnt szállítócég nevét. Az ablakok nagy részét bedeszkázták, a rakodókapukat pedig belülről hegesztették le.

G-Dog a keleti falnál állt meg. Orrát egy keskeny szellőzőréshez nyomta, majd egyszer, röviden ugatott.

Byte a falra helyezte a kézi érzékelőt. – Áram van odabent.

– Az épületet tizenhárom éve leválasztották a hálózatról – mondta Vale.

– A hivatalos hálózatról – javította ki Byte. – Valaki külön vezetéket húzott be a sínek alatt.

Raven végignézett a befalazott nyílásokon. – Akkor keressünk ajtót.

G-Dog azonban nem mozdult a szellőző mellől.

A fal mögött

A csarnokba egy felső rakodóablakon keresztül jutottak be. Odabent minden úgy nézett ki, mintha a dolgozók egy délután hazamentek volna, és soha többé nem tértek volna vissza. Rozsdás szállítószalagok, felborult ládák és megsárgult címkék hevertek mindenütt. A levegőben olaj, por és nedves beton szaga keveredett.

Byte végigjárta az épületet az érzékelővel. A jel a keleti fal mögül érkezett, de a tervrajz szerint ott csak negyven centiméter széles kábelalagút húzódott. Az alagút egy szervizkamrához vezetett, amelyet az épület átépítésekor leválasztottak a többi helyiségtől.

– A szerver odabent van – mondta Byte. – Vagy legalábbis valami, ami folyamatosan adatot küld.

Raven végighúzta a kezét a betonfalon. – Mennyi idő áttörni?

– Ha nem érdekel minket, hogy mi van a túloldalon, húsz perc. Ha nem akarjuk elpusztítani, inkább kettő óra.

– Kettő óránk nincs – mondta GRO.

A jel már gyengülni kezdett. Valaki távolról ürítette a rendszert.

Byte egy vékony kamerát vezetett be a szellőzőrésen. A kép tíz méteren át mutatta a szűk, poros járatot, majd egy beomlott kábeltartó állta el az útját. A kamera nem fért át alatta.

G-Dog lehasalt a nyílás előtt, és benézett a sötétbe.

Nico azonnal megrázta a fejét. – Nem.

– Még senki nem mondott semmit – felelte Byte.

– De mindenki ugyanarra gondolt.

Raven a nyílást mérte. – Ember nem fér be.

– Ő igen – mondta Vale.

Nico úgy fordult felé, hogy a nyomozó ösztönösen hátrébb lépett. – Még egyszer úgy beszélj róla, mintha felszerelés lenne, és te mész be helyette.

GRO nem Vale-re nézett. Letérdelt G-Dog mellé, és a tenyerét a kutya vállára tette. G-Dog egy pillanatig őt figyelte, aztán visszafordult a járat felé.

– Nem küldjük be vakon – mondta GRO. – Előbb látni és hallani fogjuk, amit ő.

A hám

Byte a műhelyből hozott kamerát egy könnyű, fekete taktikai hámra szerelte. A kamera G-Dog mellkasa előtt ült, hogy ne akadjon bele a kábelekbe. A hátára vékony jeladó és két apró fény került. Az egyik előre világított, a másik infravörös képet adott, ha a fő lámpa kialudt.

Nico minden pántot kétszer ellenőrzött. G-Dog türelmetlenül állt előtte, időnként a szellőző felé fordítva a fejét.

– Nem kell bizonyítanod semmit – mondta Nico halkan.

G-Dog megnyalta a kézfejét, aztán egyetlen mozdulattal kibújt mellőle, és a nyíláshoz lépett.

Byte a fekete szíjat egy zárható mintatartóba tette, de előtte még egyszer G-Dog orra elé tartotta. – Ugyanezt keresd.

A kutya megszagolta, majd lenézett a járatba.

– Ha megtalálod, hozd vissza – mondta Nico. – Ha bármi rossz, fordulj meg. Nem érdekel, mi van odabent.

GRO a nyílás mellé állt. – Nyisd ki.

Raven kifeszítette a régi rácsot. Mögötte alacsony, négyszögletes járat futott a falban. G-Dog lehajtotta a fejét, első lábával kitapogatta a peremet, majd eltűnt a sötétben.

A hordozható monitoron megremegett a kép. Először csak por és csövek látszottak. Aztán a kamera alkalmazkodott a fényhez, és kirajzolódott előttük a járat.

Nico közvetlenül a nyílás előtt maradt. – Hallasz engem, nagyfiú? Menj tovább.

G-Dog füle megmozdult a kamera képének szélén. Nem nézett vissza.

A csapat ezúttal őt követte.

A szűk járat

Az első tíz méter egyenesen vezetett. G-Dog hasa időnként a betonhoz ért, a háta fölött pedig alig maradt hely. A régi kábelek úgy lógtak körülötte, mint kiszáradt gyökerek. Lassan haladt, minden lépés előtt megszagolva a levegőt.

A beomlott kábeltartónál oldalára fordult, és átnyomta magát a résen. A kamera néhány másodpercre csak fémet mutatott. Nico keze ökölbe szorult, amikor a jel megszakadt.

– G-Dog – szólt a mikrofonba. – Hallasz?

A kép visszatért. A kutya már a túloldalon állt, és hátranézett a szűk rés felé.

– Persze, hogy hall – mondta Byte. – Csak nem válaszol minden hülye kérdésre.

Nico most nem mosolygott.

A járat háromfelé ágazott. A tervrajzon csak két folyosó szerepelt. Byte megpróbálta összevetni a kamera irányát az épület alaprajzával, de a falakban futó fém eltorzította a jelet.

– A bal oldali vezet a kamrához – mondta végül.

G-Dog a bal oldali nyílást megszagolta, aztán elfordult tőle. A jobb oldalihoz lépett, ott is megállt, majd a középső, tervrajzon nem szereplő járatba indult.

– Rossz irány – mondta Vale.

– Nem – felelte Nico. – A térkép rossz.

A középső járat lefelé lejtett. A falakon friss karcolások és gumiborítás nyomai látszottak. Valaki rendszeresen használt egy keskeny szállítótálcát, hogy tárgyakat mozgasson a falak mögött.

G-Dog egy forgó szellőzőlapáthoz ért. A ventilátor lassan járt, de a nyílás nagy részét elfoglalta. Byte a rendszerben kereste a vezérlést.

– Nem látom. Külön áramköre van.

Raven a fal túloldalára helyezte a tenyerét. Érezte a motor rezgését. – Itt fut a kábele.

Egyetlen ütéssel leverte a vakolatot, majd kitépte a vezetéket a falból. A monitoron a lapátok lassulni kezdtek.

G-Dog megvárta, amíg teljesen megállnak, aztán átbújt közöttük.

A kamera előtt végre nagyobb tér nyílt. Megérkezett a rejtett kamrába.

Harminc fekete kapszula

A helyiség alig volt nagyobb egy gardróbnál. A falakon hálózati eszközök villogtak, a földön kábelek futottak egy keskeny fémszekrényhez. A szekrény előtt három polcon egyforma fekete kapszulák sorakoztak.

Byte ráközelített a képre. – Harminc darab. Ugyanaz a méret, ugyanaz a burkolat.

– Melyik kell? – kérdezte Raven.

Byte nem válaszolt rögtön. A kapszulák nem sugároztak jelet, nem volt rajtuk azonosító, és a kamera felbontása sem mutatott köztük különbséget. – Innen nem tudom megmondani.

Nico a mikrofonhoz hajolt. – Keresd a szagot.

G-Dog végigment az alsó polc előtt. Egyenként megszagolta a kapszulákat, de egyikhez sem nyúlt. A középső sorban kétszer megállt, majd továbbment. A felső polcot csak két hátsó lábra állva érte el.

A huszonharmadik kapszulánál megmerevedett. Orrát a fekete fémhez nyomta, aztán visszahúzta a fejét, és újra megszagolta. Ugyanaz az ember érintette meg, aki a tetőn állt.

– Az lesz – mondta Nico.

– Honnan tudod? – kérdezte Vale.

– Mert ő tudja.

G-Dog óvatosan a fogai közé vette a kapszulát. Abban a pillanatban vörös fény gyulladt ki a szekrény fölött.

A szerver villogása felgyorsult. A járatban valahol fém csapódott fémhez.

Byte a billentyűzet fölé hajolt. – Mozgásérzékelő. Felébredt az egész rendszer.

A képernyőn a kapszulák polca lassan visszahúzódott a falba. G-Dog már megfordult, de mögötte a kamra ajtaja ereszkedni kezdett a járat nyílása elé.

– Vissza! – kiáltotta Nico.

G-Dog nekirugaszkodott. A kapszula a fogai között maradt. Az ajtó alján még fél méter rés volt, amikor hasra vetette magát, és átcsúszott alatta. A hám egyik pántja beleakadt a fém peremébe.

A kamera hirtelen oldalra fordult. G-Dog hátsó lábai a kamrában maradtak, az ajtó pedig tovább ereszkedett.

Záródó ajtók

Nico már a nyílásba nyúlt, mintha negyven méteren keresztül elérhetné a kutyát. – Állítsd meg!

– Próbálom – mondta Byte. – A rendszer levált a hálózatról.

Raven a falon futó kábeleket tépte ki egymás után, de az ajtó saját tartalék áramforrásról működött. A monitoron G-Dog megfeszítette a testét. A hám nem engedett.

– Engedd el a kapszulát – mondta Nico. – Hagyd ott, és gyere vissza.

G-Dog nem engedte el.

GRO a képernyőt figyelte. A pánt nem a hámon, hanem egy kiálló csavar fején akadt meg. – Fordulj balra.

Nico megértette. – Balra, nagyfiú. Vállal a fal felé.

G-Dog nem láthatta a csavart, de követte Nico hangját. Oldalra fordította a testét, majd hátralépett fél lábbal. A pánt meglazult. Egy erős rántással kiszabadította magát, és az ajtó azonnal lezárult mögötte.

A kapszula még mindig a szájában volt.

A járatban egyszerre felpörgött a ventilátor tartalék motorja. A légáram port és törmeléket sodort G-Dog felé. A fő lámpa kialudt, a kamera infravörös képre váltott.

Byte a rendszert figyelte. – Valaki távolról kapcsolta vissza. Tudják, hogy bent vagyunk.

– Mennyi idő? – kérdezte GRO.

– Két perc múlva törli a szervert. Előtte lezárja az összes szakaszt.

A G-Dog mögötti ajtó után egy második fémlemez indult lefelé a következő elágazásnál. Ha az bezárult, a kutya két fal közé szorult volna.

Raven végigrohant a csarnokon, követve a fal mögül érkező csattanásokat. – Itt van a sínje.

A betonba mélyesztett vezetősávot puszta kézzel nem tudta feltépni. Nico odadobta neki a feszítővasat. Raven beakasztotta a résbe, és teljes testsúllyal ránehezedett. A fém először csak meghajlott, aztán éles reccsenéssel kiszakadt.

A monitoron a záródó lemez megállt húsz centiméterrel a padló fölött.

G-Dog lehajtotta a fejét. A kapszula miatt nem tudott teljesen hasra feküdni. Egy pillanatra megállt, majd oldalra fordította a fejét, a kapszulát maga előtt tolta át a résen, utána pedig átpréselte a vállát és a mellkasát.

A hám végigsúrolta a fémet. A jel elnémult.

Nico csak a sötét képernyőt látta. – G-Dog?

Semmi nem válaszolt.

Aztán a fal belsejéből halk kaparás hallatszott.

Nico letérdelt a nyílás előtt. – Gyere haza.

Ma te vezetted

Először a fekete kapszula jelent meg a sötétben. G-Dog maga előtt tolta, mert a legszűkebb részen már nem fért el a szájában. Aztán két poros mancs nyúlt ki a nyíláson. Nico megragadta a hámját, és óvatosan kihúzta.

G-Dog a földre érve azonnal felállt. Megrázta magát, port szórva Nico nadrágjára, majd visszafordult a kapszulához, és a fogai közé vette. Nem adta át Nicónak. Elhaladt mellette, egyenesen GRO elé ment, és letette a tárgyat a cipője mellé.

Nico leült a földre, és mindkét kezével átölelte a kutya nyakát. – Mondtam, hogy nem érdekel, mi van odabent.

G-Dog a vállának támasztotta a fejét.

Byte felvette a kapszulát. A zárja nem mechanikus volt, hanem tenyérnyi adattároló köré épített titkosított tok. – Ha ezt erővel nyitjuk ki, törli magát.

– Akkor ne erővel – mondta GRO.

A szerver jelzése ekkor teljesen megszűnt. A rejtett kamra kiürítette és elégette a saját memóriáját. Ami a kapszulában volt, az maradt az egyetlen bizonyíték.

Raven visszatette a helyére a feszítővasat. – Egy kutya mentette meg azt, amit négy ember rendszere sem tudott elérni.

– Öt – javította ki Nico. – Vale is itt van, még ha nem is sokat segített.

Vale lenézett G-Dogra. – Többet, mint én.

GRO letérdelt a kutya elé. Leoldotta róla a kamerás hámot, majd visszaakasztotta a nyakába a vastag aranyláncot. A GRO-medál a fekete mellkasán feküdt.

– Ma te vezetted a csapatot – mondta.

G-Dog nem értette a rangokat, a területeket vagy a háborút. Csak azt tudta, hogy Nico ismét mellette áll, GRO hangja nyugodt, és az idegen szag már nem rejtőzik a fal mögött.

Neki ez elég volt.

Nem figyelnek

Byte hat órán át dolgozott a kapszulán. Nem próbálta feltörni a külső titkosítást. Előbb lemásolta az áramkör minden reakcióját, majd egy virtuális rendszerben elhitette vele, hogy még mindig az eredeti hálózathoz csatlakozik.

Amikor a tok végül kinyílt, nem pénzügyi adatokat találtak benne. Nem volt rajta névsor, megbízó vagy olyan jel, amely egy ismert grimorai szervezethez vezetett volna.

Térképek voltak rajta.

A kikötő rakodási útvonalai. A vasúti bekötések. A rendőrség átlagos reakcióideje kerületenként. GRO ismert raktárai, Nyx csapatának korábbi belépési pontjai és azok az utcák, amelyeket Nico emberei ellenőriztek. Minden térképen dátumok és időpontok sorakoztak.

A vámraktári mentés is rajta volt. Nem videóként, hanem pontos műveleti sorrendként: Nyx hívása, GRO indulása, Vale riasztása, Byte beavatkozása és a karbantartó alagút használata.

– Nem csak azt nézték, hogy kijutunk-e – mondta Byte. – Mértek minket.

Echo és Nyx a közös vészcsatornán kapcsolódott be. Echo végignézte az adatokat, majd megnyitott egy rejtett fájlt a kapszula alján. Egy szállítási azonosító volt benne, amely Grimorából észak felé vezetett. A célállomást törölték, de az útvonal egyik ellenőrzőpontja megmaradt.

Drevon külső teherrendezője.

– Ismerős? – kérdezte Nyx.

Vale megrázta a fejét. – Nem a mi embereink használják.

– Még – mondta Raven.

GRO a falra vetített várostérképet nézte. A rajta futó vonalak nem megfigyelési pontokat kötöttek össze, hanem lehetséges szállítási útvonalakat, raktárakat és gyenge csomópontokat.

Byte kinagyította Grimora kikötőjét.

A térképen Drevon felől egyetlen sötét vonal tartott a tenger felé.