A KAPSZULA ÚTVONALA

Byte a kapszula feltörése után nem aludt. A műhely központi falán Grimora térképe helyett egy északról dél felé futó vasútvonal világított. A jel Drevon külső teherrendezőjében indult, áthaladt négy kisebb iparvároson, majd Grimora előtt kettévált. Az egyik ág a hivatalos teherpályaudvarra vezetett. A másik egy régi rendezőn keresztül közvetlenül a kikötő keleti raktáraihoz futott.

A kapszula mélyén maradt szállítási azonosító egy huszonnégy kocsiból álló szerelvényhez tartozott. A fuvarlevél szerint gépalkatrészeket, ipari csapágyakat és bontott gyártósorokat szállított. Semmi olyat, amiért érdemes lett volna embereket csapdába csalni, rendőröket mozgósítani vagy egy rejtett szervert feláldozni.

– Mikor ér ide? – kérdezte GRO.

– Holnap éjjel – mondta Byte. – A kőváltói rendezőnél hatperces megállás van a menetrendjében. Bevár egy másik szerelvényt, aztán továbbengedik a kikötő felé. Ennyi időnk lesz.

Nyx a térkép másik oldalán állt. Echo, Vesper és Kira vele együtt érkezett a műhelybe. A korábbi egyezség óta ez volt az első alkalom, hogy egyik csapat sem segítségért jött. Most mindannyian ugyanazt a nyomot követték.

– A kapszulát szándékosan hagyták ott? – kérdezte Echo.

– A rejtett kamrát törölték, a kutyát majdnem bezárták, és harminc egyforma kapszula közé rejtették – felelte Byte. – Ha azt akarták volna, hogy megtaláljuk, egyszerűbb módot választanak.

– Vagy pontosan ezt akarják, hogy gondoljuk – mondta Nyx.

GRO a Drevonból érkező vonalat nézte. – Akár csali, akár nem, ez az első dolog, ami visszafelé vezet hozzájuk. Nem várjuk meg, amíg a kikötőben kinyitják.

Nyx bólintott. – Mire van szükséged?

– Hat percre és a csapatodra.

GAZDÁTLAN ÜGYEK

GRO még aznap este felhívta Vale-t. A nyomozó az irodájában ült, körülötte a vámraktári hamis riasztás jelentéseivel. Több osztály is magyarázatot kért arra, miért irányították át az egységeket a déli ipartelepre. Vale minden megkeresésre ugyanazzal a rövid beszámolóval válaszolt. Tudta, hogy a kérdéseknek még nincs vége.

– Most nem egységeket kell eltüntetned – mondta GRO. – Embereket kell felhívnod.

– Ez már majdnem törvényes kérésnek hangzik.

– Beszélj más városok nyomozóival. Olyan ügyeket keress, amelyek mögött se ismert banda, se név, se vezető nincs. Illegális raktárak, lefoglalt fegyverek, hamis vállalatok, eltérített szállítmányok. Bármi, amiről tudják, hogy szervezett munka volt, de nem tudják kihez kötni.

Vale hátradőlt. – Hány város?

– Amennyit elérsz. Drevonnal kezdd.

A vonal néhány másodpercig néma maradt.

– A drevoni rendőrség nem szeret külsősökkel beszélni – mondta Vale.

– Akkor ne hivatalosan kérdezd őket.

Vale az éjszaka hátralévő részében régi akadémiai társakat, volt nyomozókat és olyan rendőröket hívott, akik tartoztak neki egy szívességgel. Nem nevet kért. Mintát keresett.

Az első választ egy nyugati iparvárosból kapta. Két évvel korábban egy elhagyott gyógyszergyárban több tonna szintetikus alapanyagot találtak. A tulajdonos cég három héttel a razzia előtt megszűnt, az ügyvezető személyazonossága hamis volt, a biztonsági kamerák merevlemezeit pedig úgy törölték, hogy még a rendőrségi labor sem tudott adatot visszanyerni.

Egy másik városban katonai kommunikációs eszközökkel megrakott kamiont foglaltak le. A sofőr nem tudta, mit szállít. A fuvarozó céget egy adósságkezelő vállalat vásárolta fel, majd két hónappal később felszámolta. A lefoglalt eszközök egy része még azelőtt eltűnt a bizonyítékraktárból, hogy szakértő megvizsgálhatta volna őket.

A harmadik nyom egy rendőrtől érkezett, aki már nem dolgozott az állománynál. Náluk öt raktár ugyanazon az éjszakán gyulladt ki. Mindegyikben csempészett fegyvereket vagy hamis okmányokat tároltak, de egyik helyszínt sem lehetett helyi bandához kötni. A tanúk ugyanazt mondták: fiatal, fegyelmezett embereket láttak, akik nem viseltek színeket és nem használtak neveket.

Vale minden ügyet külön térképre tett. A cégek, járművek és bankszámlák nem kapcsolódtak egymáshoz. Egyetlen közös pont maradt: valamennyi útvonal áthaladt Drevon teherrendezőin vagy a város körüli elosztóközpontokon.

Hajnal előtt végül egy drevoni nyomozó visszahívta. Nem mutatkozott be, és közölte, hogy a beszélgetés soha nem történt meg.

– Nálunk nincs nyomozás titkos szervezet ellen – mondta. – Csak tizenkilenc ügy, amelyet senki nem tud összekötni. Raktárak cserélnek gazdát egyik napról a másikra. Fuvarozók tűnnek el, majd új néven folytatják. Aki nem adja el a cégét, annak hirtelen minden hitele lejár. Mire kiérünk, nincs ott senki.

– Van nevük? – kérdezte Vale.

– Nincs. De ha valaki azt állítja, hogy Drevonban véletlenül mozog ennyi áru ugyanazon emberek tudta nélkül, hazudik.

– Milyenek ezek az emberek?

– Fiatalok. Fegyelmezettek. És nem úgy viselkednek, mintha bandát építenének. Úgy viselkednek, mintha vállalatot.

A hívás megszakadt. Vale azonnal elküldte GRO-nak a térképet és egyetlen mondatot írt mellé: Nem tudják, kik ők, de több városban már utánuk takarítanak.

HAT PERC

A kőváltói rendező Grimora határán feküdt, ott, ahol a szárazföldi vasút először érezte meg a tenger sós levegőjét. A sínek között rozsdás jelzőoszlopok álltak, a régi irányítótorony ablakainak felét bedeszkázták. Éjjelente csak két vasutas dolgozott a területen, a váltókat pedig egy központi rendszer irányította.

A terv a menetrend szerinti megállásra épült. Nem a teljes rakomány kellett nekik, hanem valami, ami elvezet a tulajdonosához. Hat perc alatt meg kellett találniuk a keresett konténert, bejutniuk, majd elvinniük a használható iratokat vagy adatokat. A szerelvény indulásakor már senki sem maradhatott a vagonon.

Vesper sötétkék vasúti kabátban és fényvisszaverő mellényben lépett be az irányítóépületbe. Hamis igazolványán a központi biztonsági szolgálat neve szerepelt. A két szolgálatban lévő férfi közül egyik sem látta korábban, de úgy beszélt velük, mintha nekik kellett volna felismerniük őt.

– Rendkívüli biztonsági ellenőrzés – mondta. – A huszonkettesre érkező szerelvény papírjait kérem. A megállási idejébe beleférünk.

Az idősebb vasutas a papírokat nézte. – Erről nem kaptunk értesítést.

– Akkor nézzük meg együtt, hol akadt el. Itt a megbízásom.

Miközben Vesper a vasutasokat foglalta le, Echo a szomszédos karbantartóhelyiségből figyelte a rendező kameráit. Byte a műhelyből dolgozott vele. A váltókhoz és a jelzőkhöz nem nyúltak: a vonatnak a saját menetrendje szerint kellett megérkeznie és továbbindulnia. Nekik azt kellett elérniük, hogy a rakodóhídnál mozgó csapat ne jelenjen meg idő előtt az irányítóterem képernyőjén.

– Ha kimarad a kép, azonnal odanéznek – mondta Echo.

– Akkor ne hagyd kimaradni – felelte Byte.

– Már kezdtem hiányolni a biztatásodat.

A távolban megszólalt a mozdony kürtje. A fekete szerelvény pontosan érkezett.

GRO és Nyx egy használaton kívüli rakodóhíd alatt figyelte a közeledő kocsikat. Nem vitatkoztak azon, ki vezeti az akciót. GRO a terepet, Nyx az időzítést tartotta kézben. Ha egyikük parancsot adott, a másik nem ismételte meg.

Nico G-Dog mellett térdelt. A kapszula mellett talált csomagolóanyag egy darabját vette elő a tasakból. Azt remélte, a kutya felismeri a szagát, ha ugyanolyan anyag kerül elé. Byte már három lehetséges konténert jelölt meg; G-Dognak nem egy egész vonatból kellett vakon kiválasztania az egyetlent.

G-Dog egyszer megszagolta, majd a sínek felé fordult.

– Na, haver. Nézzük meg, érzel-e valami ismerőset – mondta Nico.

A szerelvény a huszonkettes vágányra gördült. A fékek felsikoltottak, majd a kocsik megálltak a rakodóhíd mellett. Nyx megvárta, amíg az utolsó vagon is mozdulatlanul áll.

– Hat perc – szólt Nyx a rádióba.

A TIZENEGYEDIK VAGON

Nico az álló szerelvény mellett indult el, G-Dog szorosan mellette haladt a rakodón. A fuvarnyilvántartásban többször átírták, melyik konténer mit szállít, de a burkolatokra festett azonosítók nem változtak meg. Byte ezek és a kapszulában maradt adatok alapján szűkítette le a keresést az ötödik, a hetedik és a tizenegyedik vagonra.

Az első két célpontnál G-Dog nem jelzett. A tizenegyedik vagon fekete konténerénél viszont visszafordult. Az ajtó alsó peremébe szakadt csomagolóanyag-darabot szimatolta. Nico lehajolt: ugyanolyan szürke szövet volt, mint amit a kapszula mellett találtak. Ellenőrizte a konténer számát, majd felnézett Ravenre.

– Megvan – mondta Nico.

Kira és Raven a rakodó felől lépett az álló vagonra. A konténer ajtaján elektronikus zár volt. Echo csatlakozott hozzá a magukkal hozott eszközön keresztül; Byte közben a kapszulából kinyert hozzáférési adatokat ellenőrizte.

– Kurva drága zár néhány csapágyhoz – mondta Kira.

Echo a kijelzőt figyelte. – Látom a zárat. Adj húsz másodpercet.

– Négy percünk van – felelte Nyx.

– Akkor tizenkilenc alatt végzek.

A zár zöldre váltott. Raven félrehúzta az ajtót, és a konténer belsejében automatikusan felgyulladtak a keskeny borostyánsárga lámpák.

Nem ládákba pakolt áru várta őket, hanem komplett műveleti készlet. Polcokon sorakozó hamis vámpecsétek, üres rendőrségi és kikötői belépőkártyák, jelöletlen rádiók, titkosított adattárolók és rendszámtáblák, mellettük grimorai autók fényképeivel és forgalmi adatainak másolataival. A hátsó falon feltekert térképek, a padlóhoz rögzítve pedig három hordozható szerver állt.

Kira az egyik dossziét felnyitotta. Helyi fuvarozók nevei szerepeltek benne, mellettük tartozások, lejáró hitelek és családtagok címei.

– Ez nem egyszerű szállítmány – mondta. – Meg akarják szerezni azt, ami már itt van.

Raven a pecséteket nézte. – Aki nem eladó, azt pedig kicserélik.

A konténer elején ekkor egy rejtett ajtó csúszott félre. Két fekete ruhás őr lépett elő, hangtompítós fegyverrel. Nem viseltek jelvényt, és nem kiáltottak figyelmeztetést.

Kira észrevette a mozdulatot, és félrerántotta Ravent. Egy lövés a fémpolcba csapódott. A szűk folyosón egymásnak torlódtak: Raven az első őrt a falnak lökte, Kira a másikkal zuhant a polcok közé. Fém csattant, valaki felordított. Mire Nico az ajtóhoz ért, a két fegyver már a földön volt.

Raven az első őrt tartotta a földön, Kira a másik karját szorította hátra. Nico átvette tőle a férfit. G-Dog kint maradt a rakodón, és az ajtót figyelte.

– Kinek dolgoztok? – kérdezte Raven.

A férfi nem válaszolt. Hüvelykujja még elérte a kabátjára erősített kis vezérlőt, mielőtt Raven elkapta a kezét. A hátsó falnál megváltozott a szerverek jelzőfénye.

– Törlés indult! – vágott közbe Echo.

Raven letépte a vezérlőt, de Echo már szólt, hogy elkésett vele. A parancs eljutott a rendszerhez.

– Két perc – mondta Nyx.

A NÉV

Byte a konténer belső rendszerén keresztül próbálta menteni, ami még olvasható volt. Echo a harmadik egységet figyelte: azon még nem indult el a törlés. Kira az utasítására leállította, mielőtt a folyamat oda is elért. Az első szerver adatai elvesztek, a másodikról néhány töredék maradt. A harmadikról egyelőre csak annyit tudtak, hogy van esélyük megmenteni a tartalmát.

– Mondd, hogy maradt rajta valami – szólt Kira.

– Akkor tudom megmondani, ha idehozzátok – felelte Echo. – Addig ne kapcsoljátok vissza.

Amikor Kira félrehúzta a rögzítőpántot, a szerver oldalán apró borostyánsárga jelölés vált láthatóvá. Öt nyomtatott betű és egy műveleti kód.

Kira felolvasta a jelölést a rádióba. Byte néhány másodpercig hallgatott. – VANTA. Ez lehet a nevük.

GRO a rádión keresztül hallotta. – Bizonyíték kell, nem csak egy felirat.

Kira szabaddá tette a hordozható egységet, Raven pedig felemelte. A dossziékból a fuvarozói listát és Grimora térképeit vitték magukkal. A többihez már nem volt idejük hozzányúlni.

– Egy perc – mondta Nyx. – Mindenki kifelé.

GRO a konténer felé nézett. – Azt nem fogjuk eltüntetni, hogy itt jártunk. Most az számít, hogy ne érjenek ide, amíg bent vagytok.

Az irányítótoronyban a vasutas végre elérte telefonon a központot. Vesper látta az arcán, hogy a története véget ért.

– A központban senki sem tud erről az ellenőrzésről – mondta a férfi.

– Akkor ezt velük kell tisztáznom – felelte Vesper. Felvette a mappáját, és kilépett, mielőtt a vasutas újabb kérdést tehetett volna fel. Odakint már a rádiójába beszélt: – Elfogyott a mesém. Induljatok.

Raven letette a szervert a rakodóra, majd ő és Kira is lelépett a vagonról. Nico becsukta a konténer ajtaját, és magához intette G-Dogot. Mire a kocsik ismét megmozdultak, a csapat már a rakodóhíd mögött haladt a várakozó autók felé. Echo utolsóként hagyta el a karbantartóhelyiséget.

A fekete szerelvény folytatta útját a kikötő felé. A két őr megkötözve maradt a konténerben. Nem lehetett kérdés, hogy rajtaütöttek a szállítmányon. Csak az, hogy a gazdái mennyit láttak belőle.

AMI TÖBB VÁROSBAN TÖRTÉNT

A megszerzett szervert a hajójavító műhelyben kapcsolták külön hálózatra. Byte és Echo órákon át dolgozott rajta, miközben Vale megérkezett a más városokból összegyűjtött ügyekkel.

A falra egymás mellé kerültek a lefoglalt katonai rádiók, a gyógyszergyári alapanyagok, az eltűnt bizonyítékok és a drevoni fedőcégek adatai. Kezdetben csak a módszerek hasonlítottak. A megmentett szerveren azonban Byte két olyan fuvarazonosítót is talált, amely Vale aktáiban szerepelt. Ugyanazok a szállítások, ugyanazok a dátumok. Végre több volt a kezükben, mint egy gyanús egybeesés.

– Minden város azt hitte, külön üggyel van dolga – mondta Vale. – Drog az egyik helyen, fegyver a másikon, ipari kémkedés a harmadikon. Senki nem kereste ugyanazokat az embereket, mert mindenhol más arcot mutattak.

Nyx a VANTA feliratot nézte a szerver burkolatán. – És Drevonban?

– Ott még nevet sem tudtak kötni hozzájuk. Látták a felvásárlásokat, de a papírokon strómanok szerepeltek. A valódi irányítókig nem jutottak el. Ez itt talán segít rajta.

– Akkor a VANTA nem egy banda – mondta Echo.

– Nem – felelte GRO. – Egy rendszer.

Byte megnyitotta a harmadik szerverről mentett részleges tervet. Grimora térképe jelent meg rajta. A kikötői raktárak borostyánsárga körökkel voltak megjelölve, a szárazföldi utak Drevon felé futottak. A város neve alatt ugyanaz a kód állt, mint a szerveren: GMR–01.

– Nulla egy. Az első grimorai művelet? – kérdezte Kira.

– Lehet telephelyjelölés is – mondta Vale. – Egy kódból még ne írjunk nekik történelmet.

A kapszula adatai ehhez a szállítmányhoz vezettek, a szállítmány pedig a drevoni ügyekhez. A vámraktári csapda mögött is ugyanazokat sejtették, de arra még nem volt közvetlen bizonyítékuk. Nyx ezt külön felírta a táblára. Nem akarta, hogy egy feltételezés észrevétlenül ténnyé váljon.

Nyx GRO-ra nézett. – Ha élő kapcsolatuk volt a konténerrel, láthatták, ki ment be.

– Odabent volt kamera – mondta Kira. – A hátsó ajtó fölött.

– Akkor számoljunk azzal, hogy felvettek titeket – mondta GRO. – Azt viszont még nem tudjuk, vártak-e ránk, vagy csak védték a rakományt.

Byte végignézett a kimentett fájlokon. – A kapcsolatot én is láttam. Mire hozzáfértem, már ment kifelé adat. Azt nem tudom, mennyi.

A műhelyben csend lett. Raven és Kira közös akciója önmagában is elárulta, hogy a két csapat együtt dolgozik. Ennél többet egyelőre nem tudtak biztosan az ellenfél kezébe került felvételekről.

– Akkor most mindkét oldal tud valamit – mondta Raven.

GRO a Drevon felé futó vasútvonalra nézett. – Ők láttak valamit belőlünk. Mi pedig végre találtunk egy nyomot, amit nem ők diktálnak telefonon.

DREVONBAN

Néhány órával korábban, közvetlenül a rajtaütés után Drevon régi vasúti irányítóközpontjának legfelső emeletén Sable a megszakadt kapcsolatot nézte. A harmadik szerver nem jelentkezett vissza. A helyiségben borostyánsárga vonalak rajzolták ki a két város közötti útvonalat.

Mara Veil az ablak előtt állt. Knox a falnak támaszkodva figyelte a konténer kamerájának utolsó felvételét: Raven és Kira a polcok között, majd egy elmosódó alak az ajtóban. Rook nem volt velük. Grimorában maradt, hogy tovább figyelje GRO embereit.

– Elvitték a szervert – mondta Sable.

– Mennyi maradt rajta? – kérdezte Lucian Voss.

Sable nem felelt azonnal. – Nem tudom. Kikapcsolták, mielőtt a törlés elérte volna.

Lucian letette a poharát. Az asztalon Grimora kikötőjének modellje állt, a raktárak között apró borostyánsárga jelzőkkel. Egy ideig csak azt nézte.

– A jelölés rajta volt a gépen – mondta Mara. – Most már ismerik a nevünket.

– Egy név nem tudás – felelte Lucian. – Csak irány.

Sable újraindította a rövid felvételt. A képen Kira félrerántotta Ravent, majd mindketten eltűntek a polc mögött. A behatolás és a szerver leállítása közötti időből azt is látta, hogy nem csak a konténerben dolgoztak ellenük. A háttérben valaki gyorsan reagált a törlésre. A neveket és a kinti utasításokat viszont nem ismerte.

– Raven és Nyx embere együtt jött. És volt mögöttük technikai segítség – mondta. – Ennyit tudunk biztosan.

Lucian Grimora modelljére nézett. – Akkor többé nem számolunk velük két külön csapatként.

Lucian felhívta Rookot. A hosszú kabátos férfi egy grimorai mellékutcából jelentkezett.

– Változott valami? – kérdezte Rook.

– Elvittek valamit, ami a miénk – felelte Lucian. – Holnapra tudni akarom, hová.

Lucian bontotta a hívást, majd félretolta a kikötő modelljét. Most nem a raktárakat nézte. Raven és Kira kimerevített képe maradt előtte a monitoron.

– Most már tudják a nevünket – mondta. – Ideje megtanulniuk, mit jelent.