12. Vanta
Drevonban nem a kikötő, hanem a vasút, az autópályák és a raktárbirodalmak mozgatják a pénzt.
A város szárazföldi útvonalait öt fiatal, könyörtelenül céltudatos ember tartja a kezében.
Nem örökölték a hatalmukat – cégeket döntöttek romba, adósságokat vásároltak fel, és minden ellenfelüket választás elé állították.
Lucian Voss és a VANTA azonban már kinőtte Drevont. Ahhoz, hogy az áruikat a világ bármely pontjára eljuttassák, szükségük van egy tengeri kapura. Grimora kikötőjére.
A városban még senki sem tudja, hogy célponttá vált.
A VANTA azonban már kiválasztotta az első embereket, akiket felhasználhat a bejutáshoz.
VANTA
Grimora kikötőjétől több száz kilométerre egy fiatal szervezet már megszerezte mindazt, ami szárazföldön mozgott. A VANTA nem háborúval foglalta el Drevont. Adósságokat, útvonalakat és embereket vásárolt, amíg a város észre sem vette, hogy minden kijárata ugyanahhoz az öt emberhez tartozik. Most már csak a tenger hiányzott nekik.
I. A VÁROS SÍNEKBŐL
Drevonban soha nem lehetett hallani a tengert. Hajnalban nem hajókürtök ébresztették a várost, hanem tehervonatok fékjeinek sikolya, dízelmotorok mély dübörgése és a rakodótelepeken egymásnak csapódó acél hangja. Négy autópálya és hét vasútvonal találkozott itt. Ami az ország egyik feléből a másikba tartott, előbb-utóbb áthaladt Drevonon.
A város peremét kilométereken át raktárak, gyárak és vámudvarok borították. Nappal fuvarlevelek döntötték el, merre indul tovább egy rakomány. Éjszaka másfajta papírok. Hamis engedélyek, eltűnt jegyzőkönyvek és olyan szerződések, amelyek alján mindig ugyanazok a cégek szerepeltek, csak más néven.
Drevon régi urai sokáig azt hitték, hogy a város az övék. Évtizedeken át családok osztották fel egymás között a vasutat, a kamionparkokat, a munkásszállókat és az ipari negyedeket. Egymás mellett gazdagodtak, egymástól loptak, és közben egyetlen dolgot sem vettek észre: mire háborúzni kezdtek volna az örökségükért, az örökség már el volt adósítva.
A VANTA nem az utcáról támadt rájuk.
A KÖNYVELÉSÜKBEN JELENT MEG.
Először egy üzemanyag-beszállító került új tulajdonoshoz. Utána két javítóműhely. Aztán egy bank megvásárolta három fuvarozócég tartozását, majd továbbadta egy nyolc hónapja alapított vállalatnak. Mire bárki megkérdezte volna, kik állnak a VANTA Logistics mögött, a válasz már ott parkolt minden második raktár előtt fekete kamionok formájában.
A régi főnökök fegyvereket vettek elő. A VANTA szerződéseket.
A fegyvereseknek ugyanis fizetés kellett. Az üzemanyaghoz engedély. A telefonokhoz hálózat. A családokhoz lakás. Drevonban ezekből már mindegyik a VANTA kezében volt.
Hat hónap alatt egyetlen régi család sem maradt, amelyik parancsot adhatott volna. Néhányan elköltöztek. Néhányan börtönbe kerültek olyan bizonyítékok alapján, amelyek előző nap még nem léteztek. A többiek ugyanott ültek tovább a drága irodáikban, csak már más számlájára dolgoztak.
A város nem omlott össze. Éppen ellenkezőleg: gyorsabb lett, pontosabb és jövedelmezőbb. A vonatok időben indultak, a rakományok nem tűntek el véletlenül, és mindenki megkapta a részét.
II. ÖT SZÉK
A VANTA központja egy elhagyott vasúti irányítóteremben működött a város északi rendezőpályaudvara fölött. A hosszú ablakokon túl száz sínpár futott egymás mellett, majd váltóknál szétvált, keresztezte egymást és eltűnt a sötétben. Az épületet papíron tíz éve lezárták. A valóságban innen irányították Drevon minden fontosabb útvonalát.
Az irányítóasztalból öt régi kezelőhely maradt meg.
ÖT SZÉK.
SOHA NEM KERÜLT MELLÉJÜK HATODIK.
Lucian Voss – A Terjeszkedő
Középen Lucian Voss ült. Még negyven sem volt, de már úgy beszéltek róla, mintha évtizedek óta birtokolná a várost. Nem viselt hivalkodó ékszert, nem tartott fegyvert az asztalon, és ritkán emelte fel a hangját. A régi vezetők félelmet akartak kelteni. Lucian inkább azt érte el, hogy az emberek saját döntésüknek higgyék az engedelmességet.
Ő nem utcákat látott maga előtt, hanem vonalakat. Beszerzés, tárolás, szállítás, értékesítés. Ha a lánc minden szemét birtokolta, nem kellett minden embert uralnia. Elég volt eldöntenie, ki kap árut, pénzt vagy időt.
Sable – A Mérnök
Tőle jobbra Sable dolgozott. Rövid, ezüstszürke haja keretezte hideg arcát, előtte egyszerre hat kijelző világított. Banki mozgásokat, rendőrségi adatbázisokat, közlekedési kamerákat és magáncégek szervereit figyelte.
Nem nevezte magát hackernek. Szerinte a hackerek ajtókat törtek fel. Ő inkább megépítette a folyosót, amelyen mindenki abba a szobába jutott, ahová ő akarta.
A városban több száz ember használt olyan személyazonosságot, céges hozzáférést vagy bankszámlát, amelyet Sable készített. A legtöbben soha nem hallották a nevét. Ez pontosan megfelelt neki.
Knox – A Fal
A harmadik széket Knox foglalta el. A többiek fiatalnak látszottak, ő inkább olyannak, akit már túl sokszor próbáltak megölni. Hatalmas termetű, kopasz férfi volt, az arcán régi sebhelyekkel. Nem szeretett tervekről beszélni.
Akkor jelent meg, amikor egy szerződés, zsarolás vagy megvásárolt bíró már nem volt elég. Drevonban mindenki ismert legalább egy történetet róla. Senki sem tudta, melyik igaz. Knox ügyelt rá, hogy mindegyik hihető maradjon.
Mara Veil – A Csali
A negyedik helyen Mara Veil ült. Elegáns ruhában érkezett, mintha nem egy elhagyott pályaudvarra, hanem befektetői vacsorára készülne. Egy héten belül képes volt új nevet, új múltat és új hanghordozást felvenni.
Volt már könyvelő, ügyvéd, menekülő tanú, diplomatacsalád elkényeztetett lánya és adósságba került özvegy. Az emberek nem azért hittek neki, mert jól hazudott. Azért, mert mindig azt a hazugságot mondta, amelyet hallani akartak.
Rook – A Vadász
Az ötödik széket Rook hátratolva használta, hogy rálásson az ablakokra. Ő töltötte a legkevesebb időt az irányítóteremben. Drevon utcáit gyalog járta, névtelen autókban aludt, pályaudvari büfékben evett, és heteken át követett olyan embereket, akik soha nem vették észre.
Mire Rook jelentést adott valakiről, már tudta, hol lakik, kit szeret, mitől fél, és melyik útvonalon próbál majd menekülni.
Nem barátok voltak. Nem család.
Együtt építették fel a VANTÁ-t, mert külön-külön mindegyiküknek túl kicsi lett volna Drevon.
III. AZ UTOLSÓ TULAJDONOS
Aznap este egyetlen név maradt az irányítóterem központi kijelzőjén: Anton Brecht, a Drevorail teherszállító vállalat tulajdonosa. A cége birtokolta azt a vasúti terminált, amely összekötötte Drevont a déli iparvidékkel. Brecht háromszor utasította vissza a VANTA ajánlatát.
Negyedszer személyesen jött el.
Mara kísérte be. Brecht hatvan körüli, nehéz mozgású férfi volt, aki egész életében megszokta, hogy mások felállnak, amikor belép. Az öt fiatal közül senki sem mozdult.
Sable megérintette az egyik kijelzőt. Megjelent rajta Brecht cége, alatta bankszámlák, hitelek, biztosítások és hatósági engedélyek hosszú sora. Egymás után váltottak pirosra.
Lucian az asztalra helyezett egy szerződést. Nem a teljes vállalatot kérte. Csak ötvenegy százalékot, a terminál irányítását és elsőbbséget minden VANTA-jelzésű rakománynak.
Knox először nézett fel.
Nem fenyegetett. Nem nyúlt fegyverhez. Mindössze Brecht kezére pillantott, aztán az irányítóterem hatalmas ablakain túl sorakozó tehervonatokra.
Brecht leült.
Lucian elé tolta a tollat.
BRECHT ALÁÍRTA.
Sable kijelzőjén az utolsó piros vonal is borostyánsárgára váltott. Drevon összes jelentős szárazföldi útvonala a VANTA ellenőrzése alá került.
IV. A TENGER HIÁNYA
Brecht távozása után Lucian hosszú ideig nézte a pályaudvart. A sínek minden irányban az övéi voltak, de egyik sem vezetett túl a kontinensen. Drevon képes volt összegyűjteni, elrejteni és elszállítani bármit. A végállomásokon azonban mindig mások következtek.
Kikötői rakodómunkások. Vámügynökök. Hajózási társaságok. Olyan szervezetek, amelyek minden konténerért újabb részesedést kértek.
Lucian nem válaszolt. Sable egyik kijelzőjén megjelent az ország térképe. Borostyánsárga vonalak futottak végig rajta: raktárak, vasutak, autópályák és fedőcégek összekapcsolt hálózata. Minden vonal Drevonból indult.
Egyetlen nagyobb terület maradt fekete.
GRIMORA
A város kikötője több ország kereskedelmi útvonalát kapcsolta össze. Konténerei északra, délre és a tengeren túlra indultak. Aki Grimorát irányította, annak nem kellett engedélyt kérnie ahhoz, hogy kilépjen a szárazföldről.
Öt fényképet helyezett az asztalra. Az elsőn GRO állt egy raktár előtt. A másodikon Raven maszkos arca látszott. A harmadikon Nico lépett ki egy fekete autóból. A negyediken Nyx ült egy bár félhomályában. Az ötödik képen a négy nő együtt hagyott el egy belvárosi épületet.
Mara felvette Nyx fényképét.
Sable megnyitotta Moretti egyik régi vagyonkezelő rendszerét. Hat héttel korábban megszerzett hozzáférések sorakoztak előtte. Egyetlen hamis fényképpel már sikerült elérnie, hogy GRO emberei egy rendőr ellen forduljanak, majd belépjenek egy olyan irattárba, amelyet a VANTA figyelt.
Lucian elmosolyodott.
V. ÖT ÚT GRIMORA FELÉ
Sable új mappát nyitott a rendszerben. A neve mindössze egyetlen szó volt: GRIMORA.
Alatta sorban megjelentek a már megszerzett raktárak, fuvarozócégek és tartozások. A VANTA hónapok óta vásárolta a város peremét. Nem annyit, hogy bárki inváziót lásson benne. Csak annyit, hogy amikor elérkezik az idő, legyen hol tárolniuk, kinek fizetniük és melyik kapun belépniük.
Lucian nem akarta lerohanni Grimorát. Aki egy kikötővárosba sereggel érkezett, az ellen az egész kikötő összezárt. Ő azt akarta, hogy mire GRO felismeri a támadást, a VANTA már a város gazdaságának része legyen.
Mara letette Nyx fényképét az asztalra.
Lucian bezárta a térképet.
Az irányítóterem alatt öt fekete autó várakozott. Egyik sem viselt jelzést, és mindegyik másik kijáraton hagyta el a rendezőpályaudvart.
Az első délnek indult a gyárak felé. A második a banknegyedbe. A harmadik felhajtott az északi autópályára. A negyedik eltűnt Drevon belvárosában. Az ötödik még hosszú percekig mozdulatlan maradt.
A szélvédő mögött Mara Nyx fényképét nézte. A kép hátuljára egy címet és egy időpontot írt, majd fekete borítékba csúsztatta.
Az autó végül elindult, de aznap éjjel még egyikük sem lépte át Grimora határát.
A város fényei több száz kilométerrel távolabb égtek, mit sem tudva arról, hogy Drevonban már felosztották az útvonalait.
