Vissza
11. Az Utolsó Hazugság

11. Az Utolsó Hazugság

Moretti halott, de az utolsó hazugsága még mindig GRO emberei között mérgezi a bizalmat. A zárt irattárban talált fénykép szerint Marcus Vale évekkel korábban Moretti oldalán állt – csakhogy Byte vizsgálata olyan részleteket tár fel, amelyek teljesen új értelmet adnak a bizonyítéknak.

A meghamisított múlt egy névtelen banki rekeszhez és egy húsz éve őrzött vallomáshoz vezeti őket. GRO végre megkaphatja a választ arra, miért kellett meghalnia az apjának.

Ehhez azonban még egyszer meg kell hallgatnia annak az embernek a hangját, akit már régen eltemetett.

GRO – Gangsta Rules Only
GRO KRÓNIKÁK · 11. RÉSZ

MORETTI UTOLSÓ HAZUGSÁGA

A múlt utolsó ajtaja mögött nem újabb ellenség várta GRO-t, hanem az igazság, amelyre húsz éve várt.

Moretti halott, de az utolsó hazugsága még mindig GRO emberei között mérgezi a bizalmat. A zárt irattárban talált fénykép szerint Marcus Vale évekkel korábban Moretti oldalán állt – csakhogy Byte vizsgálata olyan részleteket tár fel, amelyek teljesen új értelmet adnak a bizonyítéknak.

A meghamisított múlt egy névtelen banki rekeszhez és egy húsz éve őrzött vallomáshoz vezeti őket. GRO végre megkaphatja a választ arra, miért kellett meghalnia az apjának. Ehhez azonban még egyszer meg kell hallgatnia annak az embernek a hangját, akit már régen eltemetett.

I. A HAMIS ARC

Byte tizennégy órán keresztül nem állt fel a gépei mellől. A fekete dosszié minden lapját külön beszkennelte, a fényképeket nagy felbontásban újraépítette, majd rétegenként kezdte szétszedni azt a felvételt, amelyen Marcus Vale Moretti mögött állt.

A raktárból átalakított műhelyben csak a monitorok fénye világított. GRO az asztal túlsó oldalán állt, Raven a falnak támaszkodva figyelte Vale-t. A nyomozó ezúttal sem viselt bilincset. Nem volt rá szükség. G-Dog az ajtó előtt feküdt, fejét a mancsára hajtva, de valahányszor Vale megmozdult, a kutya szeme azonnal kinyílt.

– Ha még egyszer azt akarja mondani, hogy soha nem találkozott Morettivel, inkább tartsa meg magának – mondta Raven.

Vale levette a napszemüvegét, és az asztalra tette.

– Attól, hogy maga sokszor elmondja ugyanazt, a fénykép még nem lesz valódi.
– Attól sem, hogy maga tagadja.

Byte hirtelen felemelte a kezét.

– Mindketten fogjátok be egy percre.

Raven lassan felé fordította a fejét. Byte azonban nem nézett rá. Két ablakot nyitott meg egymás mellett. Az egyikben a dossziéból előkerült fénykép látszott, a másikban Vale huszonkét évvel korábbi rendőrségi igazolványképe.

– Az arc ugyanaz – mondta Nico.
– Túlságosan is – felelte Byte. – Ugyanaz a fény esik rá, ugyanott törik meg az árnyék az állkapcsán, és még a szemüveg bal lencséjén lévő karcolás is megegyezik. Valaki ezt az igazolványképet használta fel.

A képernyőn Vale arca lassan áttetszővé vált. Alatta egy másik férfi körvonalai jelentek meg.

– Maga nem volt ott – mondta GRO.

Vale nem válaszolt rögtön. Előbb Ravenre nézett, mintha azt mérlegelné, hogy a bizonyíték gyorsabban jutott-e el hozzá, mint a kés.

– Ezt mondom azóta, hogy megtalálták.
– Attól még valaki pontosan tudta, melyik arcot kell a képre rakni ahhoz, hogy meghaljon – mondta Raven.
– Nem Vale-t akarták megölni – mondta GRO. – Azt akarták, hogy mi öljük meg.

Byte ráközelített a fénykép jobb alsó sarkára. A papír szemcséi között alig látható, szabályos pontsor futott.

– A képet nem régi laborban hívták elő. Hat hete nyomtatták egy ipari biztonsági gépen. A nyomtató azonosítója egy Moretti-féle vagyonkezelő céghez tartozott.
– Moretti hat hete már elég rossz állapotban volt ahhoz, hogy ne nyomtasson semmit – mondta Nico.
– A cég viszont még létezik – felelte Byte. – És tegnap éjjel valaki belépett a régi irattárába.

II. A TIZENHETES SZEKRÉNY

A Moretti Vagyonkezelő hivatalosan felszámolás alatt állt. Az irodái üresek voltak, a bankszámláit zárolták, az alkalmazottak többsége pedig vagy eltűnt Grimorából, vagy hirtelen nem emlékezett semmire. Byte mégis talált egy havi díjat, amelyet egy automatikus számla továbbra is pontosan fizetett.

A kedvezményezett egy magánbank volt a régi pénzügyi negyedben. A közleményben mindössze két jel szerepelt:

M–17
– Páncélszekrény – mondta Vale. – Ezeknél a bankoknál a betű a tulajdonosi szintet, a szám a rekeszt jelöli.
– Meglepően sokat tud róla – mondta Raven.
– Nyomozó vagyok. Attól, hogy maguk most pórázon tartanak, még nem lettem hülye.
– Pórázon? – kérdezte Nico, és G-Dogra nézett. – Szerintem ő ezt sértésnek veszi.

GRO nem szólt közbe. A képernyőn megjelenő tranzakciókat nézte. A díjat húsz éven keresztül ugyanazon a napon vonták le, még akkor is, amikor Moretti más cégei megszűntek vagy nevet váltottak.

– Ha ezt nekem hagyta, tudta, hogy egyszer megtalálom – mondta GRO.
– Vagy azt akarta, hogy ezt higgye – felelte Vale.
– A különbséget odabent eldöntjük.

Aznap éjjel nem vittek magukkal egész sereget. GRO, Raven és Vale ment be a bankba. Nico a hátsó utcát biztosította, Byte pedig a kamerákat tartotta ismétlésben. G-Dog a személyzeti kijáratnál maradt Nicóval.

A föld alatti trezorteremben nem volt őr. A folyosó végén tizenhét fekete ajtó sorakozott. A tizenhetediken sem név, sem zár nem látszott, csak egy tenyérnyi üveglap.

– Biometrikus – mondta Vale.

GRO a lapra tette a kezét. A zár azonnal feloldott.

– Tehát tényleg neked készült – mondta Raven.
– Nem – szólt Byte a fülhallgatóban. – A leolvasó nem ujjlenyomatot ellenőrzött. A bőrhőmérsékletet és a pulzust mérte. Bárki kinyithatta volna, aki él.
– Moretti még holtan is szeretett színpadias lenni – mondta Vale.

GRO lenyomta a kilincset.

– Akkor hallgassuk meg az utolsó előadását.

III. A HALOTT VALLOMÁSA

A szekrényben nem volt pénz, fegyver vagy újabb dosszié. Egyetlen fekete adathordozó feküdt benne, mellette pedig egy régi diktafon. GRO megnyomta a lejátszás gombját.

Néhány másodpercig csak halk sercegés hallatszott. Aztán Moretti hangja töltötte be a szűk helyiséget.

– Ha ezt hallod, akkor vagy meghaltam, vagy végre elég közel kerültél ahhoz, hogy ne tudjalak tovább félrevezetni.

Raven GRO arcát figyelte. GRO egyetlen izma sem mozdult.

– Azt hitted, az apádat azért öltem meg, mert az utamban állt. Ezt hagytam, hogy hidd. Egyszerűbb volt egyetlen embert gyűlölni, mint megérteni egy egész várost.

A felvételen pohár koppant az asztalon, majd Moretti folytatta.

– Az apád könyvelő volt, de túl sokat látott. Bírók pénzét, rendőri védelmet, eltűnő rakományokat és olyan választásokat, amelyek eredménye már a szavazás előtt készen állt. El akarta vinni a bizonyítékokat a sajtónak. A város akkori urai halálra ítélték. Én hajtottam végre az ítéletet.

GRO lehunyta a szemét. Egyetlen pillanatra ismét hallotta a házban eldördülő lövéseket, a szekrényajtó mögött elhaló lépteket és Moretti hangját. Az emlék azonban most nem rántotta vissza. Már csak egy régi seb volt, nem nyitott ajtó.

– Nem mentegetem magam. Meghúztam a ravaszt, és utána elvettem mindent azoktól, akik parancsot adtak. Egyenként tüntettem el őket, megvettem a helyüket, a végén pedig már mindenki azt hitte, én építettem fel a rendszert. Ez volt az első nagy hazugságom.
– A neveket mondja ki – szólt Vale.
– Mire ezt megtalálod, azok az emberek már nem élnek, vagy nem jelentenek semmit. A régi tanácsot én temettem el. Grimorának azóta nem voltak titkos urai. Csak én voltam.
– Legalább egyszer igazat mondott – jegyezte meg Raven.
– A második hazugság az volt, hogy a fiú véletlenül maradt életben. Tudtam, hogy a házban vagy. Tudtam, hol rejtőzöl. Nem nyitottam ki a szekrényt.

GRO tekintete megkeményedett.

– Mert azt akartam látni, mi lesz belőled. Talán büntetni akartam magam. Talán utódot kerestem. Talán egyszerűen túl gőgös voltam ahhoz, hogy elhiggyem: egy gyerekből lehet az az ember, aki végez velem. Ebben tévedtem.

A hang néhány másodpercre elhallgatott.

– Megölted azt, aki apád halálát elrendelte, és azt is, aki végrehajtotta. Nincs több név. Nincs több arc, amelyet a múltból előhúzhatsz. Ha továbbra is engem üldözöl, már csak a saját árnyékoddal harcolsz.

IV. AZ UTOLSÓ HAZUGSÁG

A diktafon kattant egyet, de a felvétel nem ért véget. Moretti hangja halkabb lett.

– Van azonban valami, amit túl későn értettem meg. Egy város soha nem marad sokáig gazda nélkül. Amikor az én nevem gyengülni kezdett, idegenek jelentek meg a kikötő körül. Nem kértek részesedést, nem ajánlottak szövetséget. Raktárakat, fuvarozócégeket és adósságokat vásároltak. Azt hittem, majd eltaposhatom őket, ha lesz rá időm.

A háttérben papír zörrent.

– Csak egy nevet találtam: VANTA. Nem tudom, ember, cég vagy hadsereg. A pénzük nem Grimorából érkezett. Ha már itt vannak, akkor nem a múltadért jöttek. Azért jöttek, amid most van.

A felvétel végén Moretti még egyszer megszólalt.

– Egész életedben azt hitted, én vettem el tőled az apádat. Ez igaz. Azt is hitted, hogy miattam lettél az, aki vagy. Ez volt az utolsó hazugságom.

Azért lettél azzá, aki vagy, mert túléltél engem.

A szalag leállt.

A trezorteremben hosszú csend maradt utána. Raven nem sürgette GRO-t. Vale sem tett fel kérdést. Mindketten tudták, hogy vannak válaszok, amelyek húsz év után sem könnyítenek semmin. Csak leveszik a láncot az ember nyakáról.

GRO kivette a diktafonból a kazettát, és Ravennek nyújtotta.

– Törd össze.
– Ez vallomás – szólt közbe Vale. – Bírók, rendőrök, gyilkosságok vannak rajta.
– Halott emberek vallomása halott emberekről – mondta GRO. – Nekem nem tárgyalás kellett. Az igazság kellett.
– Az adathordozón is van valami – szólt Byte a fülükben. – A hangfelvétel másolata és egy könyvelési csomag. Azt még ne törjétek össze.
– Sejtettem, hogy Byte egyszer még megment egy bizonyítékot Raventől – nevetett Nico a vonal túloldalán.

Raven két ujja között tartotta a kazettát.

– Biztos vagy benne?

GRO Moretti régi hangját hallotta benne. A férfit, akitől gyerekként rettegett, akinek később éveken át dolgozott, majd akitől végül elvette a várost.

– Moretti egyszer már meghalt. Nem engedem, hogy a sírból is ő irányítsa a következő háborúnkat.

Raven kettétörte a kazettát.

V. HETVENKÉT ÓRA

Mire visszaértek a műhelybe, Byte már megnyitotta az adathordozó titkosított könyvelését. Több ezer régi tranzakció sorakozott rajta, de a legtöbb számla évekkel korábban megszűnt. Moretti valóban felszámolta azokat, akik egykor fölötte álltak. Nem maradt rejtett tanács, titkos örökös vagy újabb név a múltból.

A lista legalján azonban tizenkét friss utalás szerepelt.

– Ezeket nem Moretti indította – mondta Byte. – Az ő hozzáféréseit használták, de a pénz külföldi fedőcégekből érkezett. Az elmúlt két hétben három kikötői raktárat, két fuvarozócéget és egy fegyverraktár teljes adósságát vették meg.
– Ki a kedvezményezett? – kérdezte Vale.
– VANTA Logistics. Bejegyezve Drevonban nyolc hónapja. Nincs valódi igazgató, nincs alkalmazotti lista, mégis több pénzt mozgatnak, mint Grimora három legnagyobb szállítmányozója együtt.
– Nyolc hónap nem birodalom – mondta Raven.
– Nem – felelte GRO. – Invázió.
– Akkor ezek azok, akik az irattárban vártak minket? – kérdezte Nico.
– Még nem tudjuk – mondta Byte. – De az egyik tranzakció hetvenkét órával ezelőtt történt. Ugyanakkor, amikor valaki belépett Moretti régi rendszerébe és elkészítette Vale hamis fényképét.
– Úgy látszik, mégsem maga az áruló – mondta Raven.
– Ez bocsánatkérés volt? – kérdezte Vale.
– Nem. Haladék.

G-Dog felállt az ajtó előtt, és az ablak felé fordult. Odakint fekete terepjáró haladt el lassan a raktár előtt. Nem állt meg, de a sötétített hátsó ablak mögül valaki fényképet készített.

Mire Nico kiért az utcára, az autó már eltűnt.

Byte a biztonsági kamerához fordult. A rendszám hamis volt. Az első sárvédőn azonban rövid időre felvillant egy apró, borostyánsárga jel: fekete körön áthúzott függőleges vonal.

Ugyanez a jel szerepelt a VANTA egyik friss átutalásának digitális pecsétjén.

GRO bezárta Moretti könyvelését. A múlt húsz évig vezette minden lépését, de azon az estén végre elfogyott mögötte az út.

Előttük viszont valaki éppen most rajzolta fel az első vonalat Grimora térképére.

– Keressétek meg, mit vettek még – mondta GRO. – És szóljatok mindenkinek a kikötőben: idegen zászló alatt senki nem rakodik engedély nélkül.
– Mi van, ha már kirakták a zászlójukat? – kérdezte Raven.

GRO az elsötétült monitoron tükröződő saját arcát nézte.

– AKKOR LEVESSZÜK.
MORETTI TÖRTÉNETE AZON AZ ÉJSZAKÁN VÉGET ÉRT.
GRO VÉGRE MAGA MÖGÖTT HAGYTA A MÚLTAT.
GRIMORÁÉRT AZONBAN EGY ÚJ HÁBORÚ MÁR ELKEZDŐDÖTT.
A TÖRTÉNET ZENÉJE
AZ UTOLSÓ HAZUGSÁG
Vissza
Webáruház készítés