A KÉK JELVÉNY

A kikötői ügyet valaki eltüntette a rendőrségi aktákból. GRO azonban tudta, hogy a tiszta jelentés mögött egy piszkos jelvény áll.

A HIVATALOS TÖRTÉNET

A grimorai rendőrség hivatalos jelentése szerint a kikötő északi mólóján nem találtak sem túszokat, sem robbanószerkezetet, sem fegyvereseket.

Csak egy üres hajót, egy megrongált konténert és az esőben elmosódott nyomokat.

A jelentést Marcus Vale nyomozó írta alá hajnali négy óra tizenkét perckor.

GRO ugyanabban a percben olvasta el Byte monitorán.

– Gyors ember – mondta Nico. – Mi még haza sem értünk, ő már el is felejtette, mi történt.

Byte végiggörgette a dokumentumot. A rendőrségi rendszerben minden mező szabályos volt. A helyszíni fotókhoz tartozó sorszámok egyeztek, a testkamerák felvételei pedig technikai hibára hivatkozva hiányoztak.

– Nem elfelejtette – mondta. – Kitakarította.

Raven az asztalra tette a kikötőben talált rádiót.

– Akkor tudta, mit kell eltüntetnie.

A megmentett családok eközben három különböző biztonságos házban voltak. Senki sem tudta, hol. Legalábbis senkinek sem kellett volna tudnia.

G-Dog az ajtó mellett feküdt, mancsán friss kötés. Amikor Byte kimondta Vale nevét, a kutya felemelte a fejét.

GRO nem kérdezte meg, korrupt-e a nyomozó. A jelentés már válaszolt erre.

Az érdekelte, kinek dolgozik.

– Ne nyúljatok hozzá – mondta.

Nico felvonta a szemöldökét. – Még csak egy kicsit sem?

– Ha most eltűnik, a gazdája másik embert küld. Vale maradjon a helyén.

Byte elmosolyodott. – Akkor figyelünk.

– Nem – felelte GRO. – Hagyjuk, hogy megmutassa, mitől fél.

MARCUS VALE

Marcus Vale húsz éve viselte a jelvényt.

A sajtó szerint ő tisztította meg Grimora déli kerületeit. A rendőrségen az újoncok példaképként emlegették. Drága órát hordott, régi autóval járt, és minden kihallgatás előtt levette a gyűrűjét, mintha a házassága nem tartozna arra a helyre, ahol hazudni készült.

A fizetése egyikre sem adott magyarázatot.

Byte két nap alatt talált négy lakást, három fedőcéget és egy tengerparti házat, amely papíron Vale kilencvenéves nagynénjéé volt. A nő harminc éve nem hagyta el az idősek otthonát.

– Lehet, hogy nagyon ügyesen spórol – mondta Nico.

– Lehet, hogy egyszer nagyon ügyesen eláslak – felelte Raven.

Vale napjai pontosak voltak. Reggel hétkor kávé ugyanabban a büfében. Nyolctól iroda. Délután terep. Keddenként egy óra, amely nem szerepelt a szolgálati naplóban.

Az első kedden egy templom mögötti parkolóban találkozott egy kikötői vámtiszttel. Nem adtak át semmit. Csak beszéltek.

A második kedden Vale egy lezárt bizonyítékraktárba ment, ahonnan tizennégy perc múlva üres kézzel távozott. Másnap három, Morettihez köthető ügyben nyoma veszett a lefoglalt adathordozóknak.

A harmadik kedden Byte már bent volt a rendszerében.

Nem törte fel Vale telefonját. Egy rendőrségi frissítésnek álcázta magát, és megvárta, amíg a nyomozó saját kezével engedélyezi a telepítést.

– A lustaság még mindig a legjobb jelszó – mondta.

GRO emberei ettől kezdve hallották a hívásait, látták az üzeneteit és ismerték minden útvonalát.

Vale mégsem mondott ki neveket. Egyszer használatos készülékeken kapott utasításokat. Mindegyik üzenet ugyanazzal a mondattal zárult:

Raven a szöveget nézte. – Ők ismerik Moretti nyelvét.

– Vagy azt akarják, hogy ezt higgyük – mondta GRO.

Vale negyedik keddi találkozójára ezért már ők is készültek.

A HIÁNYZÓ BIZONYÍTÉK

A találkozó előtt néhány órával Byte hamis bejegyzést helyezett el a rendőrségi nyilvántartásban.

Azt írta, hogy a kikötői konténerből előkerült egy sértetlen memóriaegység. Az eszköz állítólag a robbanószerkezet vezérlésének teljes naplóját tartalmazta, benne a távoli hozzáférés azonosítójával.

Ilyen memóriaegység nem létezett.

Vale mégis hét percen belül megnyitotta az aktát.

Tizenkét perccel később engedélyt kért a bizonyíték személyes átvizsgálására.

– Megvan – mondta Byte.

– Még nincs – felelte GRO. – Eddig csak tudjuk, hogy fél tőle.

Az ál-bizonyítékot egy lezárt fémdobozban helyezték el a központi rendőrségi garázs alatti raktárban. A folyosó kameráit Vale maga kapcsolta ki. A belépési naplóban egy elhunyt technikus kártyáját használta.

Nem tudta, hogy Byte a kikapcsolt kamerák mögé saját szemeket tett.

Vale kesztyűben érkezett. Kinyitotta a dobozt, kivette a jelöletlen adathordozót, majd egy savval töltött bizonyítéktasakba helyezte. Ezután felhívott valakit.

– Megvan – mondta. – Ma éjjel átadom.

A vonal túlsó végén torzított hang válaszolt. – Biztos benne, hogy eredeti?

– Rajta van a hozzáférés. Ha a GRO visszafejti, eljutnak magukhoz.

Rövid csend következett.

– Akkor ne jusson el hozzájuk.

Vale zsebre tette az eszközt, és távozott.

Byte hátradőlt a furgonban. – Most már elég?

GRO a képernyőn nézte a nyomozót. – Most kezdődik.

A CSERE

Vale este tizenegykor hajtott be a folyóparti bíróság használaton kívüli mélygarázsába.

A helyet felújítás miatt hónapok óta lezárták. A kamerák működtek, de a felvételek egy magánszerverre futottak, nem a rendőrséghez.

Nico a felső kijáratnál várakozott. Raven a szellőzőfolyosón mozgott. Byte egy karbantartó helyiségben ült, és átvette a garázs teljes rendszerét. G-Dog GRO mellett maradt a sötétben.

Vale egy oszlop mellé állt, levette a gyűrűjét, majd a kabátja belső zsebéből előhúzta az adathordozót.

Öt perc telt el.

Senki sem érkezett.

A nyomozó újra megnézte a telefonját. A kijelzőn egyetlen üzenet jelent meg:

Vale arca először változott meg igazán. Nem dühös lett. Megijedt.

A motorja felé fordult, de a garázs kapui egyszerre záródtak le. A lámpák kialudtak, majd egyenként gyulladtak vissza, hosszú fényfolyosót rajzolva elé.

A túlsó végén GRO állt.

G-Dog lassan kilépett mellé. Nem morgott. Nem kellett.

Vale a fegyveréhez nyúlt.

– Ha előveszi, nem lesz alkalma visszatenni – szólt Raven hangja a háta mögül.

A nyomozó megmerevedett. Nico már az autója mellett állt, Byte pedig a garázs falára vetítette a felvételeket: a kikötői jelentést, a kikapcsolt kamerákat, az eltűnt bizonyítékokat és a savas tasakba tett adathordozót.

Vale végignézte a saját életét, ahogy bizonyítékká változik.

– Nem tudják, kivel játszanak – mondta.

GRO közelebb lépett. – Maga sem. Különben nem egyedül jött volna.

HÁROM LEHETŐSÉG

Vale lassan elengedte a fegyverét.

– Ha engem eltüntetnek, holnap tíz rendőr áll az ajtajuk előtt.

– Ha eltüntetnénk, már nem beszélne – mondta Nico.

GRO intett Byte-nak. A falon új kép jelent meg: bankszámlák, ingatlanok, átutalások, hamisított jelentések és azoknak az embereknek a nevei, akiket Vale pénzért küldött börtönbe vagy engedett szabadon.

– Három lehetősége van – mondta GRO.

Az első képen a rendőrségi belső ellenőrzés épülete jelent meg.

– Ezt megkapják a kollégái. Reggelre elveszíti a jelvényt, estére pedig olyan cellában ül, ahol mindenki ismeri a nevét.

A második képen régi ügyakták sorakoztak. Olyan családok és bűnszervezetek nevei, akiket Vale éveken át elárult.

– Vagy ők kapják meg.

Vale nyelt egyet. – És a harmadik?

A vetítés elsötétült.

– Megtartja a jelvényét – mondta GRO. – Folytatja ugyanazt az életet. Ugyanabba az irodába jár, ugyanazokkal az emberekkel beszél. Csak mostantól minden hívásáról tudni fogunk.

– Azt akarja, hogy maguknak dolgozzak.

– Nem. Azt akarom, hogy annak dolgozzon tovább, akinek eddig. Nekünk pedig elmondja, mit kér magától.

Vale Ravenre nézett, aztán Nicóra, végül a kutyára.

– És ha nemet mondok?

GRO hangja csendes maradt. – Akkor maga választ az első kettő közül.

A nyomozó sokáig hallgatott.

– Mit akarnak tudni?

GRO elővette a kikötőben használt valódi GRO-azonosító másolatát, és a motorháztetőre tette.

– Ki adta ezt nekik?

Vale tekintete egyetlen pillanatra megállt a kódon. Elég volt ahhoz, hogy Raven észrevegye.

– Nem tudom a nevét – mondta. – De tudom, hol találkozik azokkal, akik igen.

AZ AJTÓ

Hajnal előtt Vale visszakapta a telefonját, a fegyverét és a rendőrségi kártyáját.

Byte azonban már minden rendszerében ott volt.

– Ha új készüléket vesz, megtalálom – mondta. – Ha nem vesz, akkor is.

– Maga élvezi ezt – felelte Vale.

– Most kezdem.

Raven egy címet csúsztatott a nyomozó elé. Az egyik megmentett család biztonságos házához vezetett.

– Erről a helyről rajtunk kívül senki sem tud – mondta. – Ha bárki megjelenik ott, magát keressük meg először.

Vale nem nyúlt a papírhoz. – Maga most egy család életével fenyeget?

Raven közelebb hajolt. – Az övékkel nem. A magáéval.

GRO a kijárat felé fordult. – Hol lesz a találkozó?

– A régi központi pályaudvar alatt van egy lezárt irattár – mondta Vale. – Havonta egyszer ott cserélnek neveket és hozzáféréseket. Rendőrök, vámosok, ügyészek. Én csak az üzeneteket viszem.

– Mikor?

– Három nap múlva.

– Mostantól nem csak viszi őket – felelte GRO. – Bevisz minket is.

Vale felvette a gyűrűjét. Abban a pillanatban újra nyomozónak látszott. Tiszta kabát, egyenes tartás, kék jelvény a mellkasán.

Csak a szemében maradt ott a mélygarázs.

Amikor elhajtott, Nico GRO mellé lépett. – Megbízhatunk benne?

– Nem – mondta GRO.

– Akkor miért engedtük el?

GRO a bezáródó kaput nézte. – Mert a hűséges ember egy helyre vezet. A félő ember mindenhová.

Byte összecsukta a gépét. – És ha megpróbál kettős játékot játszani?

G-Dog a kijárat felé nézett, és mély hangon felmordult.

GRO elindult a lépcső felé. – Akkor hamarabb megtudjuk, kinek az oldalán áll.