08. A Harmadik Rakomány

08. A Harmadik Rakomány

Nyx három rakomány nyomát hagyta GRO-ra. Az első üres volt. A második csapda.

A harmadik egy lezárt konténerhez vezeti őket Grimora eső áztatta kikötőjében. Ami odabent vár rájuk, az már nem pénzről, területről vagy hatalomról szól.

G-Dog azonban valamit hamarabb megérez, mint bárki más.

Aznap éjjel nemcsak a rakomány titka tárul fel. Kiderül az is, hogy valaki a GRO falain belül az ellenségnek dolgozik.

GRO – Gangsta Rules Only
GRO KRÓNIKÁK · 08. RÉSZ

A HARMADIK RAKOMÁNY

Az első üres volt. A második csapda. A harmadikban azonban valami életben maradt.

I. A DOSSZIÉ

A fekete dosszié két napig feküdt GRO asztalán.

Nyx három kikötői rakományt jelölt meg benne. Konténerszámok, érkezési idők, két Morettihez köthető fedőcég és egy rakodásvezető neve, aki hivatalosan hat hónapja halott volt. Az információ túl pontos volt ahhoz, hogy véletlen legyen, és túl hiányos ahhoz, hogy ajándéknak lehessen nevezni.

GRO pontosan ezért nem nyúlt hozzá azonnal.

Raven az ablak előtt állt. Nico a kanapé karfáján ült, Byte pedig már harmadszor nagyította ki ugyanazt a kikötői térképet. G-Dog az asztal mellett feküdt, de a szeme nyitva volt.

– Az első rakomány ma huszonhárom tízkor érkezik – mondta Byte. – A második negyven perccel később. A harmadiknak nincs rendes beléptetési ideje. Csak egy tizenkét perces lyuk a rendszerben.
– Lyuk nincs – felelte Raven. – Valaki csinálta.

Byte hátradőlt. – Köszönöm, Raven. A számítógépek nevében is.

Raven rá sem nézett.

Nico elvigyorodott. – Egyszer még megkedvel.

– Előbb tanulj meg csendben maradni.
– Akkor inkább lőj le most – mondta Byte.

GRO becsukta a dossziét.

– Nyx azt akarja látni, mit kezdünk vele.
– Vagy azt, hogy belesétálunk-e – mondta Raven.
– Ugyanaz a kérdés.

GRO felállt. A kikötő térképén három vörös pont világított. Kettő közel egymáshoz, a harmadik a régi vámraktáraknál, ahol a kamerák évek óta rossz szögben nézték a vizet.

– Nem viszünk hadsereget – mondta. – Ha valódi a rakomány, a fél kikötő eltűnik, mire harminc emberrel odaérünk. Raven bemegy. Nico lezárja a szárazföldi kijáratokat. Byte elveszi a szemüket. Én a vízi útvonalat figyelem.

Nico G-Dogra nézett. – Ő?

G-Dog felemelte a fejét.

– Ő azt találja meg, amit mi nem – mondta GRO.

Byte a monitorra nézett. – És ha Nyx kihagyott valamit?

GRO felvette a kabátját.

– Akkor megtudjuk, miért.

II. AZ ELSŐ KETTŐ

Grimora kikötője éjfél után sem aludt. Daruk fordultak a fekete víz fölött, dízelmotorok morogtak a ködben, és a rakpart lámpái hosszú, remegő csíkokat húztak az olajos felszínre.

A GRO emberei nem látszottak. Ez nem jelentette azt, hogy nem voltak ott.

Byte egy elhagyott vámfülkében ült hat monitor előtt. A kezében energiaital, a fején túlméretezett fülhallgató. A kikötő kamerái egymás után váltottak át előre rögzített képre.

– Nyolc percetek van – mondta a kommunikációs csatornán. – Utána valakinek feltűnik, hogy ugyanaz a sirály harmadszor repül el ugyanott.
– A sirály maradjon életben – szólt Nico. – Most kezdtem megkedvelni.

Raven és G-Dog hangtalanul haladtak az első raktár felé. A kutya nem húzta a pórázt. Nem is kellett vezetni. Orrát alacsonyan tartotta, időnként megállt, majd továbbindult.

A lakat új volt. Raven egyetlen mozdulattal levágta.

Odabent tizenkét konténer állt.

Mind üresen.

Nem frissen ürítették ki őket. A padlón vastag por ült, a sarkokban pókháló feszült. A papírok szerint mégis hatszázmillió értékű elektronikai alkatrész érkezett aznap este.

– Szellemáru – mondta Byte. – Pénzt mozgattak vele, nem rakományt.

Raven végignézett a termen. – Túl könnyű.

A második raktár még üresebb volt.

Ott csak egy szék állt a terem közepén, rajta egy bekapcsolt telefon.

Nico ért oda elsőként. Nem nyúlt hozzá.

– Byte, mondd, hogy nem robban fel.
– Ha felrobban, utólag szólok.

A telefon kijelzőjén visszaszámláló futott. Három perc tizenkilenc másodperc.

Raven belépett, G-Dog azonban megmerevedett az ajtóban. Mély hang tört fel a mellkasából.

– Kifelé – mondta Raven.

Nem kérdezett senki.

Tizenöt másodperccel később a raktár mennyezetében elrejtett gyújtók egyszerre lobbantak fel. Nem robbanás jött, hanem tűz. A falakon végigfutó lángok néhány pillanat alatt mindent elnyeltek, ami ujjlenyomatot, iratot vagy szagot őrizhetett.

A telefon tovább számolt a lángok között.

– Nem minket akart megölni – mondta Nico a rakpart fedezékéből.
– Hanem eltakarítani maga után – felelte Raven.

Byte hangja eltűnt a csatornáról.

GRO azonnal észrevette.

– Byte.

Két másodperc csend következett.

– Itt vagyok – jött végül a válasz. Most már nem volt benne játék. – Valaki belépett mögöttem a rendszerbe. Nem kívülről. GRO-azonosítóval.

III. A TIZENKÉT PERCES LYUK

A harmadik rakomány ekkor mozdult meg.

A konténerszállító hajó a kijelölt móló helyett észak felé fordult, a használaton kívüli hűtőraktárak irányába. A kikötői nyilvántartásban ugyanabban a pillanatban megszűnt létezni.

– Eltűnt a hajó – mondta Byte.
– Látom – felelte GRO a rakpart túlsó oldaláról.
– Nem úgy. Papíron. A beléptetés, a vámadatok, a személyzet, minden. Valaki most törölte ki.
– Vissza tudod hozni?

Byte ujjai végigszaladtak a billentyűzeten. – Már hozom.

Nico közben egy fekete terepjárót látott kihajtani a hűtőraktár mögül. Nem üldözte azonnal. Megvárta, amíg a második jármű is elindul, majd egy teherautót keresztbe fordíttatott a kijáratnál.

Az első autó fékezett. A második nekicsapódott.

Nico már mozgásban volt.

Az egyik sofőr fegyvert rántott, de mire célra emelte, Nico ott állt mellette. Egy ütés az ajtóra, egy a csuklóra, aztán a férfi arca a motorháztetőn koppant.

– Ma mindenki siet – mondta Nico. – Pedig gyönyörű az idő.

A másik autóból hárman szálltak ki. Nem kikötői munkások voltak. Az egyik fülében rendőrségi rádió szólt.

Raven a tetőről érkezett közéjük.

Az első férfi még felé sem tudott fordulni. A második két lépést hátrált, és G-Doggal találta szemben magát. A kutya nem támadt. Csak állt, vállát előretolva, fogait megmutatva.

A férfi elejtette a fegyvert.

– Okos döntés – mondta Nico.

A harmadik elmenekült a konténersorok között.

GRO hangja érkezett a rádión.

– Ne kövessétek. A rakomány az első.

Raven a távolodó alakot nézte. Nem tetszett neki a parancs, de végrehajtotta.

A hajó ekkor ért a mólóhoz.

Nem volt rajta legénység a fedélzeten.

Csak egyetlen, szürke konténer állt a közepén.

IV. ÉLŐ ÁRU

A konténer ajtajára ipari robbanótöltetet erősítettek. Raven már nyúlt volna a vezetékhez, amikor G-Dog hirtelen elé állt.

A kutya az ajtót szagolta, majd kaparni kezdte a fémet.

Egyszer. Kétszer. Aztán nyüszített.

G-Dog ritkán adott ki ilyen hangot.

GRO odaért a mólóhoz. Letérdelt a kutya mellé, és tenyerét a hideg acélra tette.

Odabentről tompa koppanás felelt.

– Emberek vannak benne – mondta.

Raven végignézte a szerkezetet. – Ha levágjuk a zárat, működésbe lép.

– Ha nem vágjuk le, megfulladnak – szólt Byte. – A hűtőrendszert távolról leállították. A levegőztetés is zárva.

GRO a konténer oldalára nézett. – Mennyi idő?

– Tíz perc. Talán kevesebb.

Byte megpróbált hozzáférni a gyújtó vezérléséhez, de minden útvonal ugyanoda vitte: egy GRO-n belüli titkosított csatornához.

Valaki nem ellopta a kulcsukat.

Valaki megkapta.

– A töltet a nyitást figyeli – mondta Raven. – Nem az oldalfalat.

Nico már értette. – Akkor csinálunk egy másik ajtót.

Egy rakodógép villái fémes sikoltással hatoltak a konténer oldalába. Raven irányította a vágást, Nico tartotta távol a kikötő felől közeledő őröket, Byte pedig másodpercenként új útvonalat épített, hogy késleltesse a távoli gyújtást.

G-Dog nem mozdult a nyílás mellől.

A fémlap végül kifordult.

Odabent tizenegy ember feküdt egymás mellett összekötözött kézzel. Két nő, három férfi és hat gyerek. Moretti egykori könyvelőinek, sofőrjeinek és raktárvezetőinek családjai. Olyan emberek, akikkel valaki engedelmességet vásárolt.

Az egyik kislány alig lélegzett.

G-Dog bemászott a sötétbe, és melléfeküdt. A gyermek a kutya nyakába kapaszkodott, amíg GRO emberei kiemelték őket.

Az utolsó férfi nem engedte el GRO kabátját.

– Nem Moretti – suttogta. – Ő már csak a neve volt.
– Ki csinálta ezt?

A férfi a kikötői daruk felé nézett.

A lövés ugyanabban a pillanatban érkezett.

Raven rántotta félre GRO-t. A golyó a konténer falába csapódott. G-Dog felordított, Nico pedig már futott a darutorony felé.

A mesterlövész azonban nem maradt ott. Mire Nico felért, csak egy nyitott fegyvertokot és egy bekapcsolt rádiót talált.

A rádióból torzított hang szólt:

– Moretti meghalt. A birodalma nem.

V. VALAKI BELÜL

A rendőrségi szirénák túl gyorsan közeledtek.

Nem a lövésre indultak el. Már úton voltak, mielőtt a konténert kinyitották.

Byte visszakapcsolta a kikötő kameráit. A felvételeken GRO emberei fegyverrel érkeztek egy eltűnt hajóhoz. A következő képkockákon már csak a túszok látszottak mellettük.

Valaki tökéletes történetet készített a rendőrségnek.

– Emberrablás, fegyveres kikötőfoglalás, tizenegy tanú – mondta Byte. – Ha ezt feltöltik a központi szerverre, reggelre az egész város minket keres.
– Akkor ne töltsék fel – felelte GRO.

Byte elmosolyodott, de a mosoly most hideg volt. – Végre valami egyszerű.

Lezárta a rendőrségi adatkapcsolatot, hamis riasztást küldött a kikötő déli oldalára, és a túszokról készült felvételeket átmásolta három olyan szerverre, amelyet még ő sem tudott volna egyszerre eltüntetni.

– Biztosítás – mondta. – Ha valaki újra törölni akarja őket.

Raven a mesterlövész útvonalát vizsgálta. A tetőn friss sárnyom vezetett egy karbantartó lifthez, de odalent már egy GRO-jelzésű autó várta az elkövetőt.

A járművet egy órával korábban szabályosan vették fel a belső garázsból.

GRO engedélyével.

Csakhogy GRO nem adott engedélyt.

A bizonyítékokat nem lehetett félreérteni. Valaki ismerte a kódjaikat, a mozgásukat és azt is, hogyan reagálnak egy veszélyben lévő családra.

Nem egyszerűen figyelték őket.

Tanulták őket.

Nico visszatért a rádióval. – A fickó elment. De tudta, hogy nem hagyjuk a konténert felrobbanni.

– Ezért tett bele gyerekeket – mondta Raven.

Byte levette a fülhallgatóját. – A belső azonosító, amit használtak, huszonhárom másodpercig volt aktív. Nem hamis másolat. Valódi kulcs.

– Kié?

Byte GRO-ra nézett. – Még nem tudom.

Raven közelebb lépett hozzá. – Ez nem az a válasz, amit hallani akarok.

Byte nem hátrált. – Akkor adj tíz percet, és hazudok egy szebbet.

GRO közéjük állt.

– Nem ő veszítette el a kulcsot. Az veszítette el, aki azt hitte, nem fogjuk észrevenni.

A túszokat két jelöletlen jármű vitte biztonságos helyre. G-Dog az utolsó autóig a kislány mellett maradt. Amikor az ajtó becsukódott, a gyermek még egyszer megsimogatta a fejét.

A kutya csak ezután ment vissza GRO mellé.

VI. A TÖRTÉNET FELE

Hajnalban a fekete dosszié újra GRO asztalán feküdt.

Az első két rakomány pénzt és nyomokat takart. A harmadik embereket. Nyx mindháromról tudott, de a túszokról, a robbanótöltetről és a GRO-azonosítóról egyetlen szó sem szerepelt az anyagban.

Raven szerint ez bizonyította, hogy az Árnyékok nem mondtak el mindent.

Nico szerint az bizonyított volna bármit, ha Nyx hazudik. De egyetlen adat sem volt hamis.

Byte szerint mindketten túl sokat beszélnek olyan dolgokról, amelyeket ő még nem fejtett vissza.

G-Dog az asztal alatt aludt. Mancsán még ott száradt a kikötő fekete vize.

GRO a három konténerszámot nézte.

Nyx nem vezette őket csapdába. Ha ezt akarta volna, nem ad valódi adatokat. De azt sem mondta el, honnan szerezte őket, és mit látott még a számok mögött.

– Felhívod? – kérdezte Nico.
– Nem.
– Pedig biztos örülne nekünk.

Raven a belső hozzáférések listáját tette az asztalra. Tizenhét név. Mindegyikük évek óta GRO embere volt.

– Előbb ezt rendezzük – mondta.

Byte a lista mellé helyezett egy pendrive-ot. – Aki bent van, tudni fogja, hogy keressük. Ha most lezárunk mindent, eltűnik.

GRO végignézett rajtuk. – Akkor nem zárunk le semmit.

Raven értette meg elsőként. – Hagyjuk mozogni.

– És figyeljük, mit visz magával – tette hozzá Byte.

Nico felállt. – Végre. Már azt hittem, ma nem vadászunk senkire.

GRO még egyszer kinyitotta Nyx dossziéját. A borító belső oldalán halvány karcolást vett észre. Négy egymásba futó vonal volt. Nem jel. Nem aláírás. Inkább figyelmeztetés: ugyanazt az útvonalat több irányból is lehet követni.

Becsukta a mappát.

– A Szellem nem hazudott – mondta. – Csak kihagyta a történet felét.

Odakint Grimora fölött felkelt a nap, de a kikötőben továbbra is égtek az éjszakai lámpák.

MORETTI HALOTT VOLT.
VALAKI AZONBAN MÁR MEGTANULTA HASZNÁLNI A BIRODALMA NEVÉT.
ÉS VALAKI A GRO FALAIN BELÜL AJTÓT NYITOTT NEKI.
A TÖRTÉNET ZENÉJE
A HARMADIK RAKOMÁNY
Webáruház készítés