Vissza
07. A Találkozó

07. A Találkozó

GRO és az Árnyékok először ülnek egy asztalhoz.

Mindkét csapat tudja, hogy Grimora túl kicsi két egymástól független hatalom számára. GRO együttműködést ajánl, Nyx azonban nem hajlandó átadni az irányítást.

A találkozó hamarosan vezetők, harcosok és hackerek feszült párbajává válik.

Aznap este nem szövetség születik. Csak két törvény, egyetlen városban.

GRO – Gangsta Rules Only
GRO KRÓNIKÁK · 07. RÉSZ

A TALÁLKOZÓ

GRO rendet akar. Nyx függetlenséget. Egyikük sem enged könnyen.

I. SEMLEGES TERÜLET

Grimorában a semleges terület csak annyit jelentett, hogy még senki nem halt meg érte.

A város fölé magasodó, bezárt Grand Meridian Hotel valaha politikusokat, filmsztárokat és olyan üzletembereket fogadott, akiknek a nevét soha nem írták le szerződésekben. Most a márványpadlón por ült, a csillárok fele sötét volt, a huszonkilencedik emeleti konferenciaterem ablakai mögött pedig úgy terült el Grimora, mintha valaki szétszórta volna a fényeket egy fekete asztalon.

Nyx választotta a helyet. GRO elfogadta.

Ez volt az első vita, amelyet egyikük sem mondott ki hangosan.

A hosszú tárgyalóasztal egyik végén GRO állt. Nem ült le. Raven a jobbján maradt, mozdulatlanul, összefont karral. Nico az egyik bőrszék háttámlájának támaszkodott, mintha csak véletlenül tévedt volna oda, de a tekintete minden ajtót és tükröződő felületet végigjárt. Byte két székkel arrébb már a telefonját nyomkodta. G-Dog GRO lábánál ült, fejét magasra tartva figyelte a termet.

Velük szemben Nyx foglalt helyet. Vesper elegánsan ült mellette, egyik kezét a másikra fektetve, arcán udvarias, megfejthetetlen mosollyal. Kira nem kért széket. A falnak támaszkodott, közel a kijárathoz. Echo a laptopja fölé hajolt; szemüvegén hideg fények futottak végig.

Kilencen voltak a teremben.

A szállodában azonban jóval többen.

Echo ujjai egy pillanatra megálltak a billentyűzet fölött.

– Huszonhét – mondta.

Byte felnézett. – Huszonkilenc.

– Két embered a szemközti épületben van. Őket nem számoltam a szállodához.

Byte elmosolyodott. – Akkor mégis megtaláltad őket.

Echo visszanézett a képernyőre. – Azt akartátok, hogy megtaláljam.

GRO végre kihúzta maga előtt a széket, és leült.

– Most már mindenki tudja, amit eddig is tudott – mondta. – Nem jöttem egyedül.

Nyx tekintete nem mozdult róla. – Én sem.

GRO körbenézett a négy nőn.

– Látom.

II. AZ AJÁNLAT

A csend nem volt kellemetlen. Túl feszült volt ahhoz.

Odakint esni kezdett. A víz hosszú csíkokban futott végig az üvegen, mögöttük Grimora fényei elmosódtak, de a teremben senki nem nézett a városra. Mindannyian azt figyelték, ki fog először engedni.

GRO tette az asztalra az első szót.

– Moretti halott, de amit maga után hagyott, még mozog. Emberek, pénz, raktárak, lefizetett rendőrök. Gazdátlan részek egy birodalomból. Ha mindenki külön indul rájuk, a város hónapokig vérzik.
– Tehát meg akarod menteni Grimorát – mondta Vesper lágyan.

Nico felhorkant. – Ne sértegesd már rögtön az elején.

Vesper mosolya nem változott. – Csak szeretném érteni, milyen szerepet játszunk ma este.

– Semmilyet – felelte GRO. – Ez nem színház.

Vesper kissé oldalra billentette a fejét. – Minden tárgyalás színház. Csak a rossz szereplők hiszik, hogy nem az.

GRO egy pillanatig nézte, aztán visszafordult Nyxhez.

– Embereim vannak az utcán, a kikötőben és a városházán. Fegyverem, pénzem, útvonalaim. Nektek van információtok, bejárásotok olyan helyekre, ahová az én embereim feltűnés nélkül nem jutnak be. Nem kell egymást kerülgetnünk, miközben ugyanazokat a férgeket tapossuk.
– Mondd ki rendesen – szólt Nyx. – Mit akarsz?
– Hogy dolgozzatok velünk.

Kira röviden felnevetett. Nem volt benne humor.

– Velük – ismételte. – Ez nálad azt jelenti, hogy alattad.

Raven először mozdult meg. Csak annyit, hogy elengedte összefont karját.

Kira azonnal észrevette.

– Nyugi, Jobbkéz. Ha támadni akarnék, nem előre szólnék.
– Ha támadni akarnál – felelte Raven –, már nem beszélnél.

Kira ellökte magát a faltól. Raven fél lépést tett előre.

G-Dog mély, alig hallható morgása végigfutott a termen.

– Elég – mondta Nyx.

GRO ugyanabban a pillanatban szólalt meg:

– Raven.

Raven és Kira még néhány másodpercig egymást figyelték. Egyikük sem hátrált meg. Végül Raven visszaállt GRO mellé, Kira pedig újra a falnak támaszkodott.

– Nem kértem, hogy térdeljetek le – folytatta GRO. – Védelmet ajánlok. Hátteret. Olyan erőt, amit négyen nem tudtok felépíteni egyik napról a másikra.

Nyx arcán ekkor jelent meg az első valódi érzelem. Nem harag volt, hanem hideg felismerés.

– Szebb nevet adtál az engedelmességnek. Attól még ugyanaz maradt.
– Nem engedelmesség. Rend.
– A te rended.
– Valakinek vállalnia kell érte a felelősséget.
– És természetesen az a valaki te lennél.

GRO hátradőlt a székben. – Igen.

III. PRÓBA A TÁRGYALÓASZTAL ALATT

Byte telefonja rezgett egyet. Lenézett rá, majd Echóra.

– Aranyos.
– Mi? – kérdezte Nico.
– Megpróbált kizárni a saját hálózatunkból.

Echo tovább gépelt. – Nem próbáltam.

Byte képernyőjén minden kapcsolat eltűnt. Egyetlen vörös pont maradt, alatta két szó: NEM FIGYELSZ.

Nico elvigyorodott. – Most már kedvelem.

Byte gyorsan végighúzta az ujját a kijelzőn. A konferenciaterem fényei kialudtak.

A sötétség csak két másodpercig tartott. Amikor visszatért a világítás, Echo laptopján egy pixeles korona forgott, alatta a felirat: SZÉP PRÓBÁLKOZÁS.

Echo lassan felnézett.

Byte szélesen mosolygott. – Döntetlen?

– Még el sem kezdtem.
– Én sem.
– Elég az óvodából – mondta Nico. – A felnőttek éppen civilizáltan fenyegetik egymást.

Vesper végigmérte. – Te mindig ennyit beszélsz?

– Csak ha valaki érdekes ül velem szemben.
– Akkor ma este bizonyára csendben maradsz.

Raven szája sarkában alig látható mozdulat jelent meg. Nico a mellkasára tette a kezét.

– Ez fájt. Elegáns volt, de fájt.

A könnyedség csak egy lélegzetvételig tartott. Nyx az asztal közepére csúsztatott egy vékony, fekete dossziét.

– Három kikötői rakomány. Két Morettihez köthető fedőcég. Egy tanácsnok, aki péntekig el akarja adni ugyanazt a rendőrségi adatbázist két külön vevőnek. Ezekről tudunk.

GRO nem nyúlt a dossziéhoz.

– Mit kérsz érte?
– Semmit. Ez annak a bizonyítéka, hogy nem szorulunk gazdára.
– Vagy annak, hogy tudod, mi történik a városban, de nincs elég embered minden ajtót egyszerre berúgni.

Nyx előrehajolt. – Neked pedig van elég embered, csak nem mindig tudod, melyik ajtó mögött áll a célpont. Ezért ülünk itt mindketten.

Most GRO hallgatott.

Nem azért, mert nem volt válasza. Hanem mert Nyxnek igaza volt, és ezt egyiküknek sem kellett hangosan elismernie.

IV. KÉT VEZETŐ

– Tegyük fel, hogy elfogadjuk – mondta Vesper. – Ki választja ki a célpontokat?
– Közösen – felelte GRO.
– És ha nem értünk egyet? – kérdezte Nyx.
– Az én döntésem zárja le.

Kira megcsóválta a fejét. Echo becsukta a laptopját. Vesper mosolya eltűnt.

Nyx felállt.

– Akkor nincs miről beszélnünk.

GRO emberei odakint nem mozdultak, mégis mindenki érezte a jelenlétüket. Huszonkilenc fegyveres, lezárt lépcsőházak, ellenőrzött liftek, két megfigyelő a szemközti tetőn. Az erőviszony nem volt kérdés.

És éppen ezért GRO nem adott parancsot.

– Ha meg akarnálak állítani, Nyx, nem hívtalak volna tárgyalni.
– Ha meg tudnál tartani, nem kellene kimondanod.

Nico arca komollyá vált. Raven tekintete GRO-n maradt. Byte letette a telefont. Még G-Dog is elhallgatott.

GRO lassan felállt, de nem kerülte meg az asztalt.

– Négyen vagytok – mondta. – Tehetségesek. Veszélyesek. De ez a város nem tiszteli sokáig azt, ami kicsi. Előbb kipróbálja, aztán körbezárja, végül felfalja.
– Minket már próbáltak felfalni – felelte Nyx. – Rosszul végződött nekik.
– Eddig.

Kira keze közelebb csúszott a kabátja alá rejtett pengéhez. Raven észrevette, de nem mozdult. Vesper Nyxre nézett, Echo pedig az ujját a lezárt laptop fedelén tartotta. A terem egyetlen rossz mondatra volt attól, hogy tárgyalóasztalból fedezék legyen.

Nyx azonban nem a fegyveréhez nyúlt. A fekete dossziéra tette a tenyerét.

– Nem akarom a városodat, GRO. Nem akarom a trónodat, az embereidet vagy a nevedet az ajtómon. Azt akarom, hogy amikor valamelyikünk elvégez egy munkát, a másik ne lépjen a nyomába. Nem kell szeretnünk egymást. Elég, ha nem kényszerítjük egymást háborúra.
– A béke gyenge szó – mondta GRO.
– Akkor nevezzük határnak.

GRO végignézett rajtuk. Vesperen, aki mosollyal nyitott ajtókat. Kirán, aki bezárta őket azok mögött, akik már nem jöttek ki. Echón, aki egyetlen éjszaka alatt térképezte fel az őrségét. Végül Nyxen, aki négy emberrel ült le egy egész szervezet vezetőjével szemben, és egyszer sem nézett a kijárat felé.

Nem voltak készen arra, hogy csatlakozzanak hozzá.

Még.

V. A HATÁR

A megállapodást nem írták papírra.

Grimorában a szerződések addig éltek, amíg valaki meg nem találta a megfelelő ügyvédet vagy a megfelelő golyót. Amit azon az estén kötöttek, egyszerűbb volt.

A GRO nem lép az Árnyékok műveleteibe. Az Árnyékok nem nyúlnak a GRO embereihez, útvonalaihoz és területeihez. Ha olyan veszély jelenik meg, amely az egész várost érinti, megosztják egymással, amit tudnak. Nem kérnek engedélyt egymástól, és nem adnak parancsot egymásnak.

– Egyetlen kivétel – mondta GRO. – Ha a ti akciótok veszélyezteti az embereimet, közbelépek.
– Ugyanez visszafelé is igaz – felelte Nyx.
– Nekem több emberem van.
– Akkor több mindenre kell vigyáznod.

Nico halkan felnevetett. Raven ránézett, mire azonnal elkomolyodott, legalábbis majdnem.

GRO végül a dossziéra tette a kezét.

– Rendben.

Nyx elengedte.

Nem fogtak kezet.

Vesper állt fel elsőként, megigazította a ruháját, és Nico felé fordult.

– A következő találkozón próbálj meg kevesebbet beszélni.
– Tehát lesz következő?
– Ezt nem mondtam.
– De nem is tagadtad.

Vesper elsétált mellette, és csak az ajtóban engedett meg magának egy halvány mosolyt.

Echo Byte előtt állt meg.

– A nyugati kamerátok hét perce ugyanazt a tizenkét másodpercet ismétli.

Byte rápillantott a telefonjára. A mosolya eltűnt.

– Mikor?
– Amikor azt hitted, döntetlen.

Azzal Echo követte Vespert.

Kira maradt utoljára. Raven előtt állt meg. Közelről még egyértelműbb volt, hogy egyikük sem fél a másiktól.

– Legközelebb ne állj az utamba – mondta Kira.
– Legközelebb ne legyen utad felém – felelte Raven.

Kira elvigyorodott, majd kilépett a folyosóra.

Nyx az ajtóból visszanézett GRO-ra.

– Ne várd, hogy meggondoljuk magunkat.
– Nem várok.
– Akkor mit csinálsz?

GRO lenézett a fekete dossziéra. – Hagyom, hogy Grimora meggyőzzön helyettem.

Nyx arca megkeményedett, de nem válaszolt. Az ajtó becsukódott mögötte.

VI. UGYANAZ A VÁROS

A lift lefelé vitte az Árnyékokat.

– Nem fogja betartani – mondta Kira.
– Be fogja – felelte Nyx.
– Miért?

Echo a telefonján figyelte, ahogy a hotel körüli jeladók egymás után mozdulnak meg. GRO emberei visszavonultak a kijelölt pontokról.

– Mert most már kíváncsi ránk – mondta.

Vesper az acélfalban tükröződő arcukat nézte. – Nem. Mert azt hiszi, idővel úgyis igent mondunk.

Nyx tekintete a csökkenő emeletszámokon maradt.

– Akkor gondolja csak.

Fent, a huszonkilencediken Nico az ablakhoz lépett. A négy nő néhány perccel később megjelent a hotel előtt, majd különösebb sietség nélkül eltűnt az esőben.

– Szerinted visszajönnek? – kérdezte.
– Nem – mondta Raven.

Byte még mindig a feltört kameraképet próbálta helyreállítani. – A vörös hajú biztosan. Személyes ügyünk maradt.

G-Dog az ablak elé ült, és addig figyelte az utcát, amíg a négy alakot el nem nyelte a város.

GRO nem válaszolt rögtön. Kinyitotta a dossziét. Három rakomány, két fedőcég, egy korrupt tanácsnok. Nyx nem ajándékot hagyott hátra, hanem üzenetet: nélkülük is eléri, amit akar.

GRO becsukta a mappát.

– Nem kell visszajönniük – mondta. – Elég, ha ugyanabban a városban maradnak.

Odakint Grimora két külön irányba engedte tovább őket. Az egyik úton egy szervezet haladt, amely már megtanulta uralni az utcákat. A másikon négy Árnyék, akik nem kértek engedélyt senkitől.

GRO nem akarta üldözni az Árnyékokat. Tudta, hogy Grimorában minden út előbb-utóbb ugyanahhoz a trónhoz vezet.

AZNAP ÉJJEL NEM SZÜLETETT SZÖVETSÉG.
CSAK KÉT TÖRVÉNY, EGYETLEN VÁROSBAN.
A TÖRTÉNET ZENÉJE
A TALÁLKOZÓ
Vissza
Webáruház készítés