A TÖRTÉNET

Moretti birodalmában a hűségnek ára volt.

GRO éveken keresztül végzett el olyan munkákat, amelyeket mások nem mertek elvállalni. Szállítmányokat kísért, tartozásokat rendezett, vitákat zárt le.

Moretti megbízott benne.

Nem tudta, kinek a fiát engedte maga mellé.

GRO közben megismerte a szervezetet. Megtanulta, ki tartja össze a körzetét, kit követnek tiszteletből, és ki mögött csak addig állnak emberek, amíg fizetni tud.

Ravennel és Nicóval sok munkát végeztek együtt. Idővel már egymás mozdulataiból értették, mikor kell maradni, mikor kell közbelépni, és mikor jobb hallgatni.

GRO a múltjáról még nekik sem beszélt.

Azt viszont mindhárman látták, mivé vált Moretti rendszere.

Aznap este közel harminc ember várakozott a raktárban.

Tony a rakodótér közepén állt. Tizenkét éve dolgozott Morettinek. Ismerte a sofőröket, a raktárosokat, még azt is számon tartotta, kinek mikor született gyereke.

Most senki nem lépett mellé.

Moretti egy gyűrött elszámolást tartott a kezében.

– Húszezer dollár.

Tony a papírra nézett.

– A második átvételt nem vezették rá. Reggelre meglesz az igazolás.

– A pénznek estére kellett volna megérkeznie.

– Meg is érkezett. Kérdezd meg…

Moretti arcul ütötte a papírral.

Tony elhallgatott.

GRO elindult feléjük.

– Láttam az átadást. Tony nem vitt el semmit.

Moretti ránézett.

– Hozzád beszéltem?

– Most én beszélek hozzád.

Raven megmozdult mellette. Nico tekintete végigfutott a körülöttük álló embereken.

Moretti összehajtotta az elszámolást.

– Mindenki megjegyzi ezt az estét.

Tony meglátta a fegyvert.

– Tizenkét éve dolgozom neked.

– Akkor tudnod kellene, hogy nálam nincs hiány.

A lövés végigcsattant a csarnokon.

Tony összeesett.

Néhányan hátraléptek. Mások lehajtották a fejüket.

GRO megállt.

Egy pillanatra újra gyerek volt. Ugyanazt az embert látta fegyverrel a kezében, ugyanazzal a nyugalommal az arcán.

Moretti eltette a pisztolyt.

– Holnap mindenki időben kezd.

Elindult az iroda felé.

Nico halkan megszólalt:

– Ez a fasz teljesen megőrült.

Raven Tony mellett térdelt. Amikor felnézett, GRO már tudta a választ.

A raktár mögött hideg volt.

Nico egyik cigarettáról a másikra gyújtott.

– Két gyereke van. A feleségét meg hetek óta kezelik.

Raven a kezét törölte egy rongyba.

– Nem lopott.

– Tudom – mondta GRO.

– Akkor mi a francot keresünk még itt?

GRO a csukott rakodókaput nézte.

Évek óta arra készült, hogy elvegye Morettitől a hatalmat. Eddig minden elvégzett munkára azt mondta magának: közelebb viszi hozzá.

Tony mellett állva ez már nem volt elég.

– Semmit – felelte.

Raven abbahagyta a keze törlését.

– Ezt most végiggondoltad?

– Igen.

Nico elnyomta a cigarettát.

– Akkor hárman megyünk.

Moretti még az irodájában volt.

GRO letette elé a raktár kulcsait.

Raven és Nico az ajtóban maradtak.

– Tony pénze nem hiányzott – mondta GRO.

– Az én emberem volt. Én döntöttem róla.

– Akkor rólunk már nem kell.

Moretti tekintete a kulcsokra esett.

– Mi ez?

– Befejeztük.

A főnök lassan felállt.

– Azt hiszitek, csak úgy kisétálhattok?

Raven válaszolt.

– Most éppen azt csináljuk.

Moretti végignézett rajtuk.

Aztán visszaült.

– Menjetek.

Túl könnyen mondta.

GRO ezt is észrevette.

Egy autóval indultak el.

Nico vezetett. Raven hátul ült, GRO mellette figyelte a tükröt.

Az első fekete kocsi a város szélén tűnt fel.

Aztán még egy.

Mire elérték az országutat, hatan voltak mögöttük.

– Nem gondolta komolyan, hogy elenged – mondta Nico.

– Nem – felelte GRO.

Az elhagyott pihenőnél az egyik autó eléjük vágott.

Nico fékezett.

A mögöttük érkezők keresztbe álltak az úton.

GRO meglátta az első kiszálló férfi kezében a fegyvert.

– Le!

Az oldalablak szétrobbant.

Raven kirántotta az ajtót. Nico a kormány alá bukott, aztán GRO-val együtt kiugrott a túloldalon.

A pihenőt pillanatok alatt lövések és kiabálás töltötte meg.

Moretti emberei arra számítottak, hogy három megrémült férfit találnak.

Olyanokkal kerültek szembe, akik már túl sokszor mentették meg egymást.

Amikor Nico megsérült a felkarján, Raven rántotta fedezékbe. Amikor Ravent a kocsi mellett szorították meg, GRO lépett közbe.

Néhány perc alatt elnémult az egyik támadó autó motorja. Egy másik a korlátnak csúszott. A többiek már nem közeledtek olyan magabiztosan.

– A kocsi még megy? – kiáltotta Raven.

Nico visszabukott a vezetőülésre.

A motor felhördült.

– Most derül ki!

GRO utoljára szállt be.

Az ajtó még nyitva volt, amikor Nico elindult.

Sokáig egyikük sem beszélt.

Raven végül előrehajolt, és egy összehajtott ruhát szorított Nico karjára.

– Legközelebb én vezetek.

Nico a tükörbe nézett.

– Akkor most még mindig parkolnánk.

GRO csak akkor engedte ki a levegőt, amikor a pihenő fényei végleg eltűntek mögöttük.

Mindhárman életben voltak.

Ez azon az éjszakán elég volt.

Eltűntek Grimorából.

Moretti emberei keresték őket. Felkeresték az ismerőseiket, figyelték a régi helyeiket, és minden bizonytalan hírt elvittek a főnöknek.

Aztán ritkultak a jelentések.

Voltak, akik szerint a három férfi meghalt. Mások úgy tudták, elhagyták az országot.

Moretti nem javított ki senkit.

Neki megfelelt, hogy többé nem látja őket.

GRO egy idegen város szűk szobájában mutatta meg a fényképet Ravennek és Nicónak.

Az apja állt rajta, mellette ő, gyerekként.

Azon az estén elmondott mindent.

Amikor végzett, Nico sokáig a képet nézte.

– Ezért mentél hozzá dolgozni.

GRO bólintott.

Raven letette az asztalra a megtisztított fegyverét.

– Akkor most már azt is tudjuk, miért megyünk vissza.

Grimorában esett.

Egy bezárt műhelyben GRO, Raven és Nico egy asztal körül ültek.

Előttük nevek sorakoztak egy lapon.

Nem hadsereget gyűjtöttek.

Olyan embereket kerestek meg, akiknek elegük volt Morettiből. Sofőröket, raktárosokat, régi kapitányokat. Azokat, akik Tony halála óta tudták, hogy a hosszú szolgálat sem védi meg őket.

Volt, aki nemet mondott.

Más nem akart melléjük állni, de Morettiért sem akart meghalni.

Néhányan már csak arra vártak, hogy GRO visszatérjen.

Nico egy nevet húzott alá.

– Ő is velünk van.

Raven felnézett.

– Biztos?

– Tony sógora. Szerinted?

GRO összehajtotta a lapot.

– Ma este senki nem rendez saját számlát. Morettihez megyünk.

Raven felállt.

– Akkor ideje indulni.

Moretti az irodájában vacsorázott, amikor megcsörrent a telefonja.

– GRO visszajött – mondta valaki.

Letette a villát.

– Hol van?

– Az épületben.

A vonal megszakadt.

Moretti felhívta a földszintet.

Senki nem vette fel.

Odakint léptek hallatszottak, majd egy rövid kiáltás.

A főnök az íróasztal fiókjához lépett.

Az ajtó kinyílt.

GRO állt a küszöbön. Raven mellette, Nico néhány lépéssel mögöttük.

Raven felemelte a fegyverét.

– A kezed maradjon ott, ahol látom.

Moretti elengedte a fogantyút.

– Tizennégy hónap – mondta.

– Neked ennyi volt – felelte GRO.

A folyosón megjelent Moretti egyik kapitánya.

A főnök felé fordult.

– Mire vársz? Csinálj valamit!

A férfi nem mozdult.

Aztán hátat fordított neki.

Nico becsukta az ajtót.

– Tony miatt? – kérdezte Moretti. – Ez az egész miatta van?

– Miatta döntöttünk úgy, hogy elmegyünk – mondta GRO.

– Mindenki előtt aláástad a tekintélyemet.

– Te lőtted le a saját emberedet.

Moretti az üres szék felé intett.

– Ülj le. Meg tudunk állapodni.

GRO nem ült le.

Elővette az apja fényképét, és letette a tányér mellé.

Moretti lenézett rá.

Először a férfit ismerte fel.

Aztán a gyereket kezdte nézni.

Amikor újra GRO-ra emelte a tekintetét, már nem próbált alkudozni.

– A fiú meghalt.

– Nem.

GRO hangja halk maradt.

– A szekrényben voltam. Végignéztem.

Moretti hátrált egy lépést.

– Apád nem értette, hogyan változik a világ.

– Bízott benned.

– Valakinek át kellett vennie az irányítást.

GRO sokáig nézte.

Éveken át elképzelte ezt a beszélgetést. Azt hitte, Moretti tagadni fog. Vagy megpróbál bocsánatot kérni.

De ugyanazt hallotta, amit Tony halála után.

Magyarázatot arra, miért dönthetett mások élete felett.

– Ezért dolgoztál nekem – mondta Moretti.

– Ezért.

A főnök Ravenre, majd Nicóra nézett.

Egyikük sem fordította el a tekintetét.

– Nélkülem semmi nem lettél volna.

GRO visszavette a képet.

Moretti hirtelen a fiókhoz kapott.

GRO fegyvere eldördült.

A főnök az íróasztal mellé zuhant.

Nem mozdult többé.

Raven odalépett hozzá.

Aztán felnézett GRO-ra, és bólintott.

Nico kinyitotta az ajtót.

A folyosón várakozók csendben maradtak.

GRO eltette az apja fényképét.

Nem érzett diadalt. A lövés nem adta vissza az elveszett éveket, és nem törölte ki azt az éjszakát az emlékezetéből.

De Moretti többé senkit nem hívhatott maga elé.

GRO az ablakhoz ment.

Odakint autók haladtak az esőben. A kikötő fölött lassan fordultak a fények.

A város még nem tudta.

– Mi legyen az embereivel? – kérdezte Raven.

GRO megfordult.

– Aki beszélni akar, azt meghallgatjuk. Ma éjjel senki nem kezd saját háborúba a nevünkben.

Nico az asztalon rezgő telefonra nézett.

– Reggelre mindenki tudni fogja.

– Akkor reggelre tudnunk kell, kire számíthatunk.

Raven elindult a folyosó felé.

Nico még visszanézett.

GRO Moretti üres széke mellett állt.

Egyelőre nem ült bele.