05. A Szellem
Valaki mozog a városban. De még Nico sem látja.
Moretti halott. A birodalma széthullott, de valaki módszeresen eltünteti mindazt, amit maga után hagyott.
Pénz tűnik el. Tulajdonosok változnak. Régi nyomok szűnnek meg létezni.
Nico vadászni kezd arra, aki mindezt irányítja.
Csakhogy hamarosan kiderül: nem biztos, hogy ő a vadász.
05. – A SZELLEM
De még Nico sem látja.
Moretti halála után a város nem lett csendesebb.
Csak más lett a zaj.
GRO építette az új rendet. Raven a börtön falai mögött rendezte a régi számlákat. Nico pedig az utcán szedte össze mindazt, amit Moretti bukása maga után hagyott.
Embereket. Fegyvereket. Raktárakat. Tartozásokat.
Aztán valami elkezdett eltűnni.
AMI SOHA NEM LÉTEZETT
Először egy cégből tűnt el a pénz.
Nem kevés.
Annyi, amiből kisebb háborút lehetett volna finanszírozni.
Mire Nico odaért, a tulajdonos neve már megváltozott.
Másnap egy másik Morettihez kötődő vállalat bankszámlája ürült ki.
Harmadnap egy raktár cserélt gazdát.
Negyednap pedig Moretti egyik régi ügyvédjének iratai közül eltűnt egy teljes év.
Mintha soha nem is létezett volna.
GRO egy vastag dossziét tett Nico elé.
– Mi ez?
GRO hátradőlt.
– Semmi.
Nico felvonta a szemöldökét.
– Akkor faszért ülök itt?
GRO a dossziéra bökött.
– Mert három hete még minden benne volt.
Nico kinyitotta.
Bankszámlák. Tulajdonosok. Fedőcégek. Raktárak. Kapcsolatok.
Legalábbis azok helye.
Most csak üres sorok maradtak.
– Valaki takarít – mondta Nico.
GRO bólintott.
– És kurva jól csinálja.
NINCS NÉV
Nico az utcáról indult.
Egy csapos.
Egy szerelő.
Egy bukméker.
Két díler.
Egy rendőr, aki túl sokszor nézett félre jó pénzért.
És egy nő, aki Moretti embereinek adott ki szobákat olyan nevekre, amelyek nem léteztek.
Mindenki tudott valamit.
Egyikük sem tudott eleget.
A végén egy öreg könyvelő neve maradt.
Morettinek dolgozott több mint tíz évig.
Nico megtalálta.
Az öreg két napig hallgatott.
A harmadik napon végül megszólalt.
– Találkoztam valakivel.
– Kivel?
– Nem tudom.
– Férfi?
– Nő.
Nico közelebb hajolt.
– Név?
– Nem mondta.
Kétszer találkoztak egy belvárosi hotelben.
Nico megszerezte a kamerafelvételeket.
A könyvelő egyedül ment be a liftbe.
De a kép hátterében egy nő belépett a személyzeti folyosóra.
Hosszú fekete haj. Fekete kabát. Nyugodt mozdulatok.
A hotel egyik takarítónője emlékezett rá.
– Nem volt vendég.
– Honnan tudod?
– Készpénzzel fizetett nekem, hogy tíz percre ne menjek be arra a folyosóra.
Nico újra megnézte a felvételt.
A nő pontosan tudta, hol vannak a kamerák.
Ez már nem óvatosság volt.
Ez szakma volt.
A VADÁSZAT
Nico talált egy rendszámot.
Hamis volt.
Talált egy másikat.
Egy két éve megszűnt céghez tartozott.
Talált egy autót.
Üres volt.
Tiszta.
Túl tiszta.
Csak egy parkolócédula maradt benne.
Az vezette egy mélygarázshoz.
A felvételen újra ott volt a nő.
Más kabátban.
Más hajjal.
Más járással.
Nico mégis felismerte.
Minden alkalommal ugyanúgy érintette meg az autó ajtajának felső élét, mielőtt beszállt.
Egyetlen kis mozdulat.
Ennyi maradt belőle.
Mire Nico közelebb ért, egy újabb Moretti-számla kiürült.
Akkor értette meg.
A nő tudta, hogy követik.
És nem állt le.
Raven aznap este hívta a börtönből.
– Hallom, kergetsz valakit.
Nico a telefonra nézett.
– Honnan a faszból hallod?
Raven elnevette magát.
– Börtönben vagyok, nem halott.
Nico elmondta, amit tudott.
Raven néhány másodpercig hallgatott.
– Van itt egy öreg Moretti-ember.
– És?
– Azt mondja, régen volt valaki, aki dossziékat készített emberekről. Olyanokról is, akikről Moretti saját emberei sem tudtak.
– Ki?
– Nem tudja.
Raven hangja komolyabb lett.
– De azt mondja, néha a dosszié hamarabb ott volt Moretti asztalán, mint ahogy Moretti kérte volna.
Nico elhallgatott.
Raven még hozzátette:
– Ne hidd, hogy te vadászol rá.
Nico felsóhajtott.
– Kösz, bazdmeg.
A SZELLEM
A negyedik este Nico telefonja rezgett.
Ismeretlen szám.
Egy utcanév.
Egy házszám.
És egy időpont.
23:40
Felhívta GRO-t.
– Találtál valamit?
Nico az üzenetre nézett.
– Nem tudom.
– Akkor mi van?
Nico elmosolyodott.
– Egy meghívó.
GRO azt mondta, várja meg az embereit.
Nico természetesen nem várta meg.
Az épület a város szélén állt.
Régi.
Majdnem üres.
A földszinten egyetlen lámpa égett.
A tizennégyes ajtó nyitva volt.
Nico belépett.
Egy régi hotelszoba.
Ágy. Asztal. Szék. Lámpa.
Az asztalon egy telefon.
Csörögni kezdett.
Nico felvette.
Női hang szólt bele.
– Egész jó vagy, kölyök.
Nico körbenézett.
– Ki a fasz vagy?
– Az, akit három napja keresel.
Nico elvigyorodott.
– Négy.
Rövid csend.
– Igaz. Négy.
Nico az ablakhoz lépett.
– Hol vagy?
A válasz már nem a telefonból jött.
Nico megfordult.
A nő az ajtóban állt.
Fekete ruha.
Hosszú fekete haj.
Hideg, jégkék szemek.
Semmi kapkodás.
Semmi félelem.
A nő végignézett rajta.
– Szóval te vagy Nico.
Nico letette a telefont.
– Te meg gondolom a Szellem.
A nő halványan elmosolyodott.
– Nem.
Egy pillanatig csend volt.
– Nyx.
Nico közelebb lépett.
– GRO beszélni akar veled.
– Tudom.
– Akkor induljunk.
Nyx elmosolyodott.
– Félreértettél.
Nico arca megfeszült.
Nyx hátralépett a folyosóra.
– Ha GRO beszélni akar velem...
– ...jöjjön ő.
