03. A Harmadik Próbája
Moretti birodalma összeomlott, de a régi rend utolsó embere még mindig nem hajlandó térdet hajtani.
A sikátorok mélyén bujkál, fegyverrel tartva sakkban azokat, akik rejtegetik. GRO ezúttal Nicót küldi.
A Harmadik visszatér oda, ahonnan elindult – az utcára.
Csakhogy most már nem menekül. Most ő vadászik.
GRO – AZ ÚJ REND
III. FEJEZET – A HARMADIK PRÓBÁJA
Moretti már halott volt, birodalma pedig napról napra kisebb lett. A legtöbben gyorsan megértették, hogy a városban új szabályok vannak. Voltak, akik GRO mellé álltak, mások egyszerűen eltűntek.
Egyetlen ember maradt, aki egyikre sem volt hajlandó.
Moretti egyik régi embere.
A hírek szerint a sikátorok legmélyén bujkált. Nem volt állandó helye. Egyik este egy elhagyott lakásban aludt, másnap már három utcával arrébb húzta meg magát. Házról házra járt, soha nem maradt sokáig egy helyen.
Tudta, hogy előbb-utóbb keresni fogják.
GRO nem Ravent küldte.
Nicót hívta magához.
Ennyi volt a parancs.
Nico azon az utcán nőtt fel. Ismerte a kapualjakat, a hátsó udvarokat és azokat a sikátorokat is, amelyek a térképen talán nem is léteztek. Ismerte az embereket is. Az öreget, aki egész nap az ablakból figyelte az utcát. A boltos fiát. A srácokat a lépcsőházak előtt.
És azokat, akik annak idején elbújtatták, amikor még ő menekült.
Csakhogy most furcsán viselkedtek.
Senki nem mondott semmit.
„Nem járt erre.”
„Rossz helyen keresed.”
Nico azonban túl jól ismerte őket.
Látta a félelmet a szemükben.
Moretti embere fegyverrel járta a környéket. Aki beszélt, annak megígérte, hogy nem éri meg a következő reggelt. Az utca ezért hallgatott.
De Nicót sem akarták cserben hagyni.
Egy öregasszony becsukta előtte az ajtót, de előtte egy pillanatra a szomszéd ház felé nézett.
Egy kölyök azt mondta, semmit sem tud, közben krétával egy nyilat húzott a járdára.
Egy férfi cigarettára gyújtott, majd csak annyit mondott:
Nico elmosolyodott.
Pontosan értette.
Órákon keresztül követte a jeleket.
Mindig egy lépéssel lemaradt.
Egy üres szoba.
Még meleg étel az asztalon.
Nyitva hagyott hátsó ajtó.
Moretti embere tudta, hogy közeledik hozzá.
De hajnal előtt hibázott.
Azt hitte, ismét lerázta Nicót.
Egy rozoga ház hátsó szobájában végre leült. A pisztolyát az asztalra tette. Talán csak néhány percre engedett ki.
Ennyi elég volt.
Az ajtó kiszakadt a helyéről.
Mire a férfi a fegyverért nyúlt volna, Nico már rajta volt. Egy ütés a csuklóra, a pisztoly végigcsúszott a padlón. A következő pillanatban a férfi a falnak csapódott.
Nico felállított egy széket.
Elmondta neki, mi történt Moretti óta. Elmondta, hogy annak a világnak vége. Nincsenek többé Moretti utcái, Moretti emberei vagy Moretti szabályai.
A férfi csak nevetett.
Nico első ütése után már kevésbé.
A második után vér jelent meg a szája szélén.
De még mindig nemet mondott.
Nico néhány másodpercig csak nézte.
Aztán meglátta a falnak támasztott baseballütőt.
A férfi tekintete is odavándorolt.
A mosoly eltűnt az arcáról.
Nico felvette az ütőt.
Aznap hajnalban véget ért Moretti utolsó emberének ellenállása.
De Nico feladata még nem ért véget.
Megkereste azokat, akik addig a férfinak dolgoztak. Egy garázsban gyűjtötte össze őket. Nem emelte fel a hangját.
Csak letett eléjük egy fényképet az asztalra.
„Az egyik rajta van ezen a képen. A másik GRO-hoz vezet.”
Sokáig senki nem szólt.
Aztán az első férfi előrelépett.
Utána a második.
Majd a harmadik.
Mire Nico visszaért a főhadiszállásra, már világos volt.
GRO az asztal mögött ült. Raven mellette állt.
Nico belépett, majd ledobta a baseballütőt az asztalra.
GRO felnézett.
„És a többiek?”
Nico elmosolyodott.
„Már a mieink.”
GRO lassan hátradőlt a székében.
Moretti utolsó embere eltűnt.
A GRO pedig nagyobb lett.
