Raven – eredettörténete
RAVEN – A JOBBKÉZ
A NÉLKÜLÖZÉS
Raven nem olyan helyen nőtt fel, ahol a gyerekek arról beszéltek, mik lesznek, ha felnőnek.
Ott annak is örültek, ha este került valami az asztalra.
Az üres hűtő, a hideg lakás és a folyamatos nélkülözés ugyanolyan természetes része volt a gyerekkorának, mint másnak az iskola vagy a játék. Anyja az utolsó aprópénzeket számolta, apja pedig azt, melyik számlát lehet még néhány nappal eltolni.
Raven hamar megtanulta, hogy az ő világában senki nem fogja megmenteni.
Miközben más kölykök új cipőben jártak és a jövőről beszéltek, ő lyukas talppal járta a lakótelepet, és egyetlen dolog érdekelte: hogyan ne kerüljön még egyszer üres gyomorral ágyba.
A szégyen lassan haraggá változott. A harag pedig erővé.
Egy dolgot már akkor megfogadott: ha egyszer képes lesz változtatni a saját sorsán, soha többé nem engedi, hogy bárki elvegye tőle azt, ami az övé.
AZ UTCA VOLT AZ EGYETLEN HELY, AMI NYITVA ÁLLT ELŐTTE.
A BEHAJTÓ
Az első munka nevetségesen egyszerűnek hangzott.
Egy cím. Egy név. Egy tartozás.
Csak vissza kellett hoznia a pénzt.
Mások figyelmeztették, hogy az adós veszélyes ember. Raven csak elmosolyodott.
Egyedül ment fel hozzá.
Nem telt sok időbe, és újra megjelent az utcán. A pénz nála volt.
Az első cím után jött a második. Aztán a harmadik. Egy idő után már nem egy-egy ember kereste meg munkával. Egész területeken kezdték ismerni a nevét.
Raven különbözött a többi behajtótól. Nem ordított feleslegesen, nem fenyegetőzött órákon keresztül, és nem játszotta a kemény embert.
Nem volt rá szüksége.
Ha azt mondta, hogy holnap visszajön, mindenki tudta, hogy vissza fog jönni.
És azt is tudták, jobb, ha addigra ott van a pénz.
A HÍRNEVE ELVÉGEZTE HELYETTE.
A MASZK SZÜLETÉSE
A hírnév azonban nemcsak pénzt hozott.
Ellenségeket is.
Egy újabb behajtásnak indult. Semmi olyasminek, amit Raven addig ne csinált volna már számtalanszor.
Az adós azt üzente, hogy megvan a teljes összeg, és egy régi műhelyben átadja neki.
Hazugság volt.
Mire Raven belépett az épületbe, már tudta, hogy csapdába sétált. Az adós nem egyedül várta.
Négy felfegyverzett ember állt mellette.
Felkészültek Raven érkezésére.
Fegyver került elő, mielőtt Raven egyáltalán végigmondhatta volna, miért jött.
A következő pillanatokból később csak töredékek maradtak meg benne: ütések, lövések, vér és a falakról visszaverődő zaj.
Három ember a földre került.
A negyedik elég közel jutott hozzá ahhoz, hogy egy pengével végigszántsa Raven arcának alsó részét.
Raven megtántorodott, de nem ment el.
Mire a harc véget ért, az adós már nem próbált keménynek látszani. A műhely hátsó helyiségében egy fémszekrény állt.
Abban volt a pénz, amit Ravenért inkább négy embert küldtek harcolni, mint hogy egyszerűen kifizessenek.
Raven véresen és sérülten hagyta el az épületet. De nem üres kézzel.
A teljes tartozást visszavitte.
A seb begyógyult. A nyoma viszont ott maradt.
Raven ezután kezdte eltakarni az arca alsó részét. Ami először csak a sérülés elrejtésére szolgált, lassan valami egészen mássá változott.
Jellé.
A városban már nem egyszerűen Ravenről beszéltek.
A maszkos behajtóról beszéltek, aki egyedül ment oda, ahová mások csapatban sem mertek belépni.
A MASZKBÓL VISZONT LEGENDA LETT.
BELÉPÉS A KÖRBE
Raven híre végül olyan emberhez is eljutott, akinek a figyelme egyszerre jelentett lehetőséget és veszélyt.
Morettihez.
A város akkori ura nem hitt a történetekben. Ő eredményeket akart látni.
Ezért olyan munkát adott Ravennek, amelyet mások inkább visszautasítottak.
Egy Morettihez tartozó fegyverszállítmányt eltérítettek, és egy raktárban rejtették el. A helyet egy áruló társaság tartotta ellenőrzés alatt.
A feladat egyszerűen hangzott: szerezze vissza a raktárt és biztosítsa a rakományt.
Raven nem kért csapatot.
Egyedül ment.
Odabent senki nem tervezte önként visszaadni azt, amit Morettitől elvettek.
Mire a raktárban elült a zaj, Raven egyedül maradt talpon.
A fegyverek még mindig ott voltak. A rakomány sértetlenül megkerült.
Raven ezután csak egy rövid üzenetet küldött.
„Jöhetnek a teherautók.”
Moretti emberei érkeztek meg a szállítmányért, de amikor beléptek a raktárba, már nem maradt dolguk azon kívül, hogy felpakolják a ládákat.
Raven elvégezte azt a munkát, amelyre mások egy egész csapatot kértek volna.
Moretti ekkor már tudta, hogy nem egy újabb utcai verőember áll előtte.
Olyan ember volt, aki nem futott el akkor sem, amikor minden oka megvolt rá.
Raven bekerült a körbe.
Akkor még azt hitte, ezzel megtalálta a helyét.
Nem tudhatta, hogy Moretti birodalmában egyszer majd megjelenik valaki, aki teljesen megváltoztatja az életét.
Egy férfi, akit eleinte csak egy újabb embernek lát majd a szervezetben.
Később azonban mellette fog állni akkor is, amikor mindenki más hátrál.
Nem a pénz miatt.
Nem Moretti miatt.
Hanem azért, mert Raven életében először megtalálja azt, amit gyerekkora óta soha nem kapott meg igazán.
Egy családot.
