Kira - eredettörténete
Mielőtt Kira lett a Penge, megtanulta, hogy a parancs és a helyes döntés nem mindig ugyanaz.
Moretti egyik leghatékonyabb végrehajtója volt. Gyors, könyörtelen és megbízható. Egészen addig, amíg egy rossz parancs miatt választania kellett az engedelmesség és egy ember élete között.
Nem hagyta hátra Dánielt.
Moretti szemében ettől problémává vált. Nyx azonban mást látott benne.
Valakit, aki akkor sem árulja el a társait, amikor annak ára van.
KIRA – A PENGE
I. AHOL SENKI NEM LÉP KÖZBE
Kira egy olyan ipari városrészben nőtt fel, ahol a gyárak fénye éjszaka is vörösre festette az eget, a házak falán pedig gyorsabban jelentek meg új repedések, mint új lehetőségek.
Nem volt teljesen egyedül, és nem az utcán aludt. De nagyon korán megtanulta, hogy vannak helyek, ahol az emberek inkább félrenéznek, mintsem belekeveredjenek más bajába.
Tizennégy éves volt, amikor először nem nézett félre.
Három idősebb fiú szorított sarokba egy nála kisebb kölyköt egy üzletsor mögött. Kira nem ismerte a fiút. Nem tartozott neki semmivel. Mégis odament.
– Hagyjátok békén.
Az egyik fiú felnevetett.
– Menj haza.
Kira nem ment.
A verekedés rövid volt és csúnya. Kira nem tudott rendesen harcolni. Ösztönből ütött, rúgott, karmolt, és végül ugyanúgy vérzett, mint azok, akikkel összeakaszkodott.
De a kisebb fiú el tudott futni.
Aznap este Kira feldagadt arccal ült otthon, és egyetlen dolog zavarta igazán.
Nem az, hogy megverték.
Hanem az, hogy fogalma sem volt róla, mit csinál.
Eldöntötte, hogy ez még egyszer nem történhet meg.
II. A PONTOSSÁG
Egy lepukkant edzőteremben kötött ki, amelynek tulajdonosa, Viktor, évekkel korábban katonai közelharcot és ökölvívást oktatott. Az első héten kétszer küldte haza Kirát.
A harmadik alkalommal Kira visszajött.
A negyediken is.
Viktor végül beengedte.
Kira gyors volt. Túl gyors ahhoz, hogy türelmes legyen. Minden támadást erőből akart megoldani, minden hibát egy újabb ütéssel kijavítani.
Viktor hónapokig próbálta leszoktatni róla.
– Az számít, hogy tudod-e, hová.
Ez lett Kira első valódi szabálya.
Megtanulta figyelni a súlypontot, a váll mozdulatát, a légzést, a tekintetet. Megtanulta, hogy egy fél lépés néha többet ér három ütésnél.
Évek alatt a dühből fegyelem lett.
Nem lett kevésbé veszélyes.
Csak már nem pazarolt mozdulatokat.
Viktor azt mondta róla, hogy olyan, mint egy penge: nem azért veszélyes, mert nagy, hanem mert pontos.
Kira nem felejtette el a hasonlatot.
III. AKI OTT MARAD
Húszéves korára Kira már pénzt keresett azzal, amit tudott. Először klubok ajtajában állt, később rendezvényeken dolgozott, majd személyvédelmi munkákat kapott.
Nem szerette a díszőrséget. Azokat a munkákat szerette, ahol valóban figyelni kellett.
Egy üzletember kíséretében történt az eset, amely után a neve komolyabb körökben is terjedni kezdett.
A konvojt egy parkolóház kijáratánál támadták meg.
Az első őr lefagyott. A második fedezékbe húzódott. Kira viszont észrevette a nyitott szervizfolyosót, kirángatta a védett embert az autóból, és elindult vele.
Két támadó elállta az utat.
Kira nem maradt ott harcolni velük.
Az elsőt egyetlen mozdulattal küldte a falnak. A második térdét kivette alóla, és már ment is tovább.
Három perc múlva a védett személy egy másik utcában ült egy taxiban.
Amikor később megkérdezték Kirát, hány embert tett ártalmatlanná, vállat vont.
– Annyit, amennyit kellett.
Ez volt a különbség közte és sok más ember között ebben a szakmában.
Kira nem szerette a fölösleges erőszakot.
De ha eljött a pillanat, nem habozott.
IV. A NÉVTELEN MEGBÍZÓK
A parkolóházi történet hamar eljutott egy közvetítőhöz.
Először egyszerű személyvédelmi munkát ajánlott Kirának. Aztán egy szállítmány biztosítását. Később egy embert kellett kihoznia egy olyan épületből, amelyet riválisok figyeltek.
Kira minden alkalommal teljesítette a feladatot.
A megbízások mindig másik számon, másik kapcsolaton és másik fedőcégen keresztül érkeztek. A közvetítők szerették, hogy Kira kevés kérdést tesz fel.
Csak azt nem értették, hogy Kira nem azért hallgat, mert engedelmes.
Azért hallgat, mert előbb figyel.
Idővel olyan műveletekre küldték, ahol már nem egyszerűen testőr volt. Útvonalakat biztosított. Embereket hozott ki. Bejáratokat nyitott meg. Ha valami fizikailag az útjukban állt, Kira feladata volt eltávolítani.
Kira sokáig azt hitte, egymástól független ügyfeleknek dolgozik. Nem tudta, hogy a megbízások mögött ugyanaz a rejtett hálózat áll.
A hálózat nem ismerte Kira valódi kilétét. Csak az eredményeit látta, és egy nagyon hatékony külsős eszközt látott benne.
Kira pedig egy ideig elfogadta ezt.
A pénz jó volt. A munka tiszta szabályok szerint működött. Bemész. Megoldod. Kijössz.
Egészen addig, amíg egy napon a művelet vezetője olyan parancsot nem adott, amelyet Kira nem volt hajlandó végrehajtani.
V. A ROSSZ PARANCS
Egy raktárépületből kellett kihozniuk egy könyvelőt és egy táskányi iratot. Négyfős csapat ment be.
A művelet közben megérkeztek a riválisok.
A kijáratot lezárták. Az egyik emberük, Dániel, találatot kapott és lemaradt.
A rádióban megszólalt a művelet vezetője.
– Hagyd ott. A könyvelő és a táska az elsődleges.
Kira megállt.
Előtte húsz méterre volt a kijárat.
Mögötte Dániel.
– Ismételd meg.
– Hagyd ott. Ez parancs.
Kira kikapcsolta a rádiót.
Visszament.
Amikor végül kijutottak, a könyvelő is megvolt, az iratok is megvoltak, és Dániel is életben volt.
A megbízó közvetítője mégsem gratulált.
Kirát másnap behívatta.
– Azt mondják, nem tudsz parancsot követni.
– Tudok.
– Akkor miért mentél vissza?
Kira a férfira nézett.
– Mert szar parancs volt.
Ettől a naptól a közvetítők problémásnak tartották.
Hasznosnak, de problémásnak.
Valaki más viszont egészen más következtetésre jutott.
VI. NYX
Nyx néhány nappal később kereste meg.
Kira először azt hitte, valamelyik korábbi közvetítő küldte.
Nyx egy motor mellett várta egy kihalt parkolóban. Nem volt vele testőr. Nem mutatott fegyvert. Nem próbált fenyegetőnek látszani.
– Azt mondták, nem tudsz parancsot követni.
Kira elmosolyodott.
– Mostanában mindenki ezzel kezd.
– Tudsz?
– Igen.
– Akkor miért mentél vissza?
– Mert szar parancs volt.
Nyx néhány másodpercig hallgatott.
– És ha emiatt mind meghaltatok volna?
– Akkor rosszul döntöttem volna.
– De visszamennél újra?
Kira gondolkodás nélkül válaszolt.
– Igen.
Nyxnek pontosan ezt kellett hallania.
Nyx egy vékony dossziét tett a motor ülésére. Benne volt Kira három korábbi munkája: három különböző fedőcég, de ugyanaz a pénzút.
– Azt hittem, ezek külön megbízók voltak.
– Nem voltak azok – felelte Nyx. – Ugyanaz a hálózat fizette mindet.
– Ismernek engem?
– Csak az eredményeidet. A nevedet és az arcodat nem.
Nem olyan embert keresett, aki minden parancsot teljesít.
Olyat keresett, aki képes eldönteni, mikor fontosabb az ember a feladatnál.
Nyx egy címet adott Kirának.
– Holnap este. Ha eljössz, van egy munkám.
– A régi megbízóimnak?
– Nem.
Kira a papírra nézett.
– Akkor kinek?
Nyx már elindult.
– Majd eldöntöd.
Kira másnap elment.
Nem tudta, hogy Nyx már talált valaki mást is: egy szőke nőt, aki emberekből szedte ki a titkokat úgy, hogy azok még élvezték is a beszélgetést.
És még egyikük sem ismerte azt a vörös hajú lányt, aki később egész rendszereket tud majd eltüntetni a képernyőről.
A háttérben álló hálózat azt hitte, Kira továbbra is elérhető külsős marad. A valódi nevét és kilétét továbbra sem ismerték.
Nem tudták, hogy Nyx éppen olyan embereket gyűjt maga köré, akik egy nap egymásért is hajlandók lesznek visszafordulni.
Kira ekkor még nem nevezte őket családnak.
De először talált valakit, aki nem azt kérdezte tőle, hogy képes-e végrehajtani egy parancsot.
Hanem azt, hogy tudja-e, mikor nem szabad. Így került az Árnyékok közé.
