G-Dog eredettörténete
Mielőtt G-Dog a GRO jelképévé vált, megtanulta, hogy a hűséget nem szavakkal bizonyítják.
Nem érdekelte a pénz, a rang vagy az, hogy ki uralja az utcákat. Egyetlen dolgot ismert: megvédeni azokat, akiket a sajátjainak tekintett.
Nem kellett neki parancs.
Ha veszély közeledett, mindig elsőként állt a család és az ellenség közé.
A GRO számára nem házőrző és nem fegyver. G-Dog közülük való.
G-DOG – AZ UTCA KUTYÁJA
I. AZ ELSŐ OTTHON
G-Dog nem az utcán született.
Kölyökként egy család vitte haza.
Volt saját tálja. Volt fekhelye. Volt neve is – bár később már senki sem emlékezett rá.
Az első hónapokban mindenki játszott vele.
Aztán nőni kezdett.
Többet evett. Több hely kellett neki. Több figyelmet követelt.
A játékból kötelesség lett.
A család pedig ráunt.
G-Dog alig volt hat hónapos, amikor egy nap betették egy autóba.
Izgatottan nézett ki az ablakon. Azt hitte, mennek valahová.
Mentek is.
Csak nélküle jöttek vissza.
Egy idegen utcában tették ki.
G-Dog még sokáig nézett az autó után.
Várt.
Csak azt tudja, hogy akiket a családjának hitt, nem jöttek vissza.
II. AZ UTCA
Az utca gyorsan megtanította arra, amit az emberek nem.
Senki nem ad semmit ingyen.
Voltak, akik megsajnálták.
Egy öregasszony rendszeresen vizet rakott ki neki.
Egy büfés néha odadobta a maradék húst.
Mások viszont elkergették.
Rákiabáltak.
Megdobálták.
G-Dog megtanulta, melyik utcába érdemes bemenni és melyiket jobb elkerülni.
De nem csak az emberekkel kellett vigyáznia.
Más kóbor kutyák is ugyanazért harcoltak, amiért ő.
Egy darab húsért.
Egy száraz kapualjért.
Egy biztonságos helyért, ahol éjszaka lehunyhatta a szemét.
Eleinte veszített.
Aztán megtanult harcolni.
Nem kereste a bajt.
De ha valaki el akarta venni azt a keveset, ami az övé volt, nem hátrált meg.
Tíz hónapos korára már ismerte az utcát.
A szagait. A veszélyeit. És a törvényeit.
Fogalma sem volt róla, hogy ugyanazok az utcák egy másik kölyköt is pontosan így neveltek fel.
III. NICO
Egy este kiabálást hallott.
G-Dog közelebb ment.
Néhány srác állt egy sikátorban.
Velük szemben egy szőke, tetovált fiú.
Nico.
G-Dog természetesen nem tudta, ki ő.
Csak figyelte.
Nico éppen egy helyi utcai gang néhány emberének magyarázta el, hogy GRO területén bizonyos dolgokat többé nem csinálnak.
A fiúk nem örültek neki.
Nico viszont láthatóan kurvára nem aggódott emiatt.
G-Dog a sikátor széléről nézte.
Volt valami ebben az emberben, amit ismert.
A mozgásában.
Abban, ahogy folyamatosan figyelte a környezetét.
Ahogy soha nem állt teljesen háttal senkinek.
G-Dog ezt nem tudta volna megfogalmazni.
Csak érezte.
Ez az ember ismeri ugyanazt a világot, amit ő.
Aztán az egyik férfi Nico mögé került.
Nico nem látta.
A férfi felemelt egy vasrudat.
G-Dog megindult.
Nem ugatott.
Nem morgott.
Csak rohant.
A férfi már lendítette volna a rudat, amikor G-Dog rávetette magát és beleharapott a karjába.
A vasrúd a földre zuhant.
Nico megfordult.
Két másodperc múlva vége volt a balhénak.
A gang emberei eltűntek.
Nico pedig ott maradt a sikátorban egy koszos, fiatal kutyával.
G-Dog nézte őt.
Nico nézte G-Dogot.
– Te meg honnan a faszból jöttél?
G-Dog leült.
Nico elmosolyodott.
– Jó. Akkor gyere.
És elindult.
Néhány lépés után hátranézett.
G-Dog még mindig ott ült.
– Most komolyan könyörögjek?
G-Dog felállt.
És követte.
IV. G-DOG
Aznap este életében először nem kellett helyet keresnie, ahol aludhat.
Kapott vizet.
Kaját.
És egy biztonságos sarkot.
Nico másnap reggel arra ébredt, hogy a kutya még mindig ott van.
– Szóval maradsz?
A farok megmozdult.
– Akkor kell neked egy név.
Nico gondolkodott.
– Ha már ugyanaz az utca nevelt fel minket...
Elvigyorodott.
– G-Dog.
Így került G-Dog Nico mellé.
És Nico mellett GRO-hoz.
G-Dog nem értette, mit jelent az Új Rend.
Nem érdekelte Moretti.
Nem érdekelte a pénz.
A hatalom sem.
Ő egyetlen szabályt ismert.
Hat hónaposan egy család kidobta az utcára.
Tíz hónaposan az utca adott neki egy másikat.
És ezt a családot már ő választotta.
